Irodalmi Szemle, 1974

1974/3 - FIGYELŐ - Szuchy M. Emil: Jó reggelt, boldogság (Arbuzov vígjátéka a Thália színpadán)

nyára szívébe zár. De ugyanígy Kovács Júliát is, aki várhatóan a nagyobb sze­repekben is megállja majd a helyét. összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy jó előadást kaptunk és tanúi lehettünk egy új színpadi szerző és egy Bratisla- vában végzett színésznőnk sikeres bemu­tatkozásának. Szuchy M. Emil fó reggeli, boldogság (Arbuzov vígjátéka a Thalia színpadán) Kíváncsian vártuk Alekszej Nikolájevics Arbuzov színmüvének előadását. Már többször meggyőződtünk róla, hogy a ne­ves szovjet drámaíró ismeri jól a színpad lehetőségeit, a világ eseményeinek mé­lyére lát, felvetett gondolatai magukkal ragadják a nézőt. Két részre tagolt, s több képre bontott játékát — amelynek köz­ponti alakja a „nagyszerű 60 éves bábké­szítő mester”, Fjodor Kuzmics Baljasznyi- kov — Jó reggelt, boldogság címmel mu­tatta be a Thália színpad. Arbuzov „titkok” után kutat. Jellemző helyzeteket és típusokat rögzít, gyakorta pasztell-színekkel élénkítve a képet. Cse- hovi alkatú író, szereti és ismeri az em­bereket, szívesen mozog közöttük, s gyak­ran elbeszélget velük. Család, közösség, társadalmi helyzet, egyéni hajlamok és még sok egyéb a meghatározója annak, hogy ki milyen álmokat, terveket szöve­get magában. S a titokban szőtt tervek dédelgetett álmok általában szembe ke­rülnek a valósággal. Viktória legjobb barátnőjének a meglá­togatására érkezik Leningrádból. Mivel nem találja őt otthon, véletlenül betéved a szomszédban lakó bábkészítő mester la­kásába. E váratlan esemény „feldúlja és beragyogja” Baljasznyikov, az öregedő művész napjait. A vonzó és tiszta lányt elbűvöli az őszülő férfi kedélyessége és művészetek iránti rajongása. Viktosa „bizsergető” játéknak veszi a férfi „in- cselkedéseit”, ezért később inkább Kuz- mának, Baljasznyikov főiskolás fiának lázadó és lángoló érzelmeit viszonozza. Ez a szerelmi vonzalom a játék során egyre fokozódik, sőt „komollyá” válik. Csaknem családi tragédiát von maga után. Viktosa végül úgy dönt, hogy eltá­vozik Moszkvából, visszatutazik „ször­nyűséges” vőlegényéhez, az alig húszéves Ljovuskához, nehogy az „ártatlan kaland­ból” tragédia kerekedjék. Ennyi tehát a darab történeti magva. Az író a nemzedéki konfliktusok mö­gött a történész és a szociológus bizton­ságával láttatja a társadalmi összefüggé­seket. Az írói látásmód tanulságul szol­gál: nem elég csak rápillantani a való­ságra, meg is kell értenünk, helyesen ér­tékelni az egyén és a társadalom kapcso­latát. Beke Sándor, a rendező megtalálta az egyes szereplők drámai sorsát jellemző viszonyulásokat és összeütközési ponto­kat. Beke tudja, hogy életünk egymás szeme láttára zajlik. A bánat és az öröm pillanatait variálva szabadítja meg szín­padát az egyhangúságtól és a rutin nyű­gétől. Láttatni tudja a drámai gondolatot anélkül, hogy „színháztalanítaná” az elő­adást. Nem véti szem elől az arányossá­got. Ennek megemlítése azért indokolt, mert Arbuzov is arányosságra törekedve építi a cselekményt, és szerepeltet külön­féle jellemeket. A rendező óvakodik a feltűnősködéstől és az üres pátosztól. Nyugodtan és tár­gyilagosan mérlegel. Tetszett megoldásai közül, hogy Krisztofor Blhint, a bábké- szítő-mester segédjét, odaadó barátját, nem hagyja háttérben. Személyiséggé emeli. Bekének ez az elképzelése újszerű mozzanat azoknak a rendezőknek ellené­ben, akik csupán Baljasznyikov szemé­lyét emelik ki és állítják kizárólagosan főszerepbe. Gyurkovics Mihály kapta Baljasznyikov szerepét. Játéka eredeti, sajátosan jellem­ző. Kedvesen morcos gesztusaival a paj­zán színpadi hős naiv megjelenítésével az előadás egyik erőssége. A szereposztás szerint Boráros Imrét említjük másodiknak, aki Baljasznyikov fiát, Kuzmát formálta meg. Kuzma fölé­nyes és rapszódikus okoskodásain is átüt a türelmetlenség, cselekedeteinek megha­tározója. Boráros Imre alakítása érzé­keny emberi szívet s tűnődő fontolgató elmét mutat. A cinikus felszín rokonszen­ves vívódó lelkű embert takar. Krisztofor Blhin alakja központi figu­rává emelkedik Várady Béla játék-felfo­gásában. Alakítása elsőrendű színészi tel­jesítmény. Bölcs derűje a szovjet-orosz 284

Next

/
Thumbnails
Contents