Irodalmi Szemle, 1974

1974/3 - FIGYELŐ - Szuchy M. Emil: Jó reggelt, boldogság (Arbuzov vígjátéka a Thália színpadán)

irodalom ismert regényalakjaival roko- nítja. Típusalakítása kitűnő. Rokonszen­vezünk szilárd emberi bizakodásával, megértő lelkesedésével, csendes humo­rával. Viktóriát Tóth Erzsi alakította; ezt a „központi”, s ennél fogva sajnos eléggé sablonos leány-alakot, sok kedvességgel és természetes bájjal keltette életre. Őszintén, naivan, önfeledt „ártatlanság­gal” játszotta „a jövő nagy divattervező­jének” alakját. A darab két igényes epizódszerepét em­lítjük még. Az egyik Ljovuska, Viktoria „szörnyűséges” vőlegénye, egy „egyéni­ség”, „közel húszéves” matematika szakos egyetemi hallgató. Kusiczky Gyula jele­nítette meg. Nagyszerű epizód. Egyéni­ségre valló humora kellemes, óvakodnia kell azonban a puszta külső gesztusokra hagyatkozó játéktól. A néző és a kritikus egyaránt örült Csendes László rövid alakításának Pu­fók szerepében. Félénk, büszke és magá­ra hagyott, meghatározatlan korú férfit alakít. Játékának legnagyobb erénye, hogy tud „beszédesen hallgatni”. Ez a képesség érett színészi egyéniségre vall. Szólnunk kell még Dobi Géza hangu­latos szcénikai zenéjéről és Jozef Haš- čák ízléses, a rendezői koncepció stílu­sába egészébe szervesen beleülő jelme­zeiről. • Szuchy M. Emil Schubert Gyula: Csalogányvölgy [akvareli), 1921

Next

/
Thumbnails
Contents