Irodalmi Szemle, 1974
1974/3 - FIGYELŐ - Szuchy M. Emil: Szabó Béla: Menyasszony (Ősbemutató a Magyar Területi Színházban)
jegyében rendezte meg a történet mozzanatait. Olyan drámát akart mutatni a színpadon, olyan játékot, amelynek nemcsak megrendítő cselekménye van, de filozófiája és drámai logikája is. Konrád József rendezése a nyomor lélektani ismérveire épül fel. Tipikus helyzetekben mutatja meg a színészek arcát s felhasználja a párbeszédet és monológok drámaiságát, színpadszerűségét. Rendezői tehetségéből futotta volna egy hosszasabban kifejlő bonyodalomra is, ahol a néző többet láthatott volna az egykori nyomortanyák életéből, a cselédi sorsból, a kapitalista idők kizsákmánvo- lóinak környörtelenségéből. Az első és a második kép közötti átmenet hosszabb időt próbál áthidalni, s a néző nehezen teszi át magát a közben eltelt éveken. A darab befejezése sem találó, hiszen nyilvánvaló, hogy a „két függöny“ nem éppen szerencsés megoldás. Amikor Emma, a menyasz- szony elhagyja a lakást, önkéntelenül „bejön a taps“. Pedig a szerepkönyv szerint ezután még két mondat következne: „Most mi lesz?“ „Nem tudom...?“ S a közönség nem tudja, mit tegyen, összezavarodik. Ezek szerint az utolsó két mondatot el kellene hagyni. Esetleg egy gesztussal helyettesíthetnénk őket az elsötétülő színpadon. A befejezés hatását viszont emeli, hogy Emma elkerüli az öngyilkosságot. S talán helyén való a remény is, hogy nem jut a züllés útjára, mint ahogy Katka, a kiöregedett kéjnő, akinek szobájába most éppen Emma lakik. A színpad kissé absztrahált díszlete, az egyes képek változását megkönnyíti. Platzner Tibor most is hatásosan és hozzáértéssel oldotta meg a feladatát. A címszerepet, a tragikus sorsú kis cselédlányt, Emmát Kucman Eta személyesíti meg. Bemutatkozását finom játékmodor jellemzi. Színpadi mozgása biztos. Színészi eszközei változatosak és nemcsak rokonszenvessé, de hitelessé is tudja tenni Emma alakját. Nyugodt beszéde, egy-egy tartózkodó nyugalmat teremtő gesztusa hangulatot hoz a színre. A megaláztatások után is nemes és önzetlen szerelmes tud lenni. Kucman Eta átélt játéka a legpontosabban értelmezi a fiatal színésznő színpadi lehetőségeit, továbbfejlődésének útját. Egy kitűnő rendező és egy tehetséges debütáló színésznő közös alkotásának eredménye ez a szerep. Az Emmát alakító színésznő nemcsak értelmez, de sejtetni is kitűnően tud. Játékának mindegyik percével varázslatba ránt. Idával (legjobb barátnőjével J és az Idegennel folytatott beszélgetései találóak, elevenek. Talán az elhagyott menyasszony jelenetében legmegrázóbb. Egy sokat szenvedett lélek néma sikolya ez a rész. Az ekkor megdermedő szín a nézőben felsajogtatja az elhagyott nő minden fájdalmát. A fiatal Kovács Júlia láthatóan színésszé érik. Ida szerepében izzik, lobog. Remek partnere Emmának. Mindkettőjükben megvan az az érzelmi képesség, amely nélkül elképzelhetetlen a színjáték, a színészi alakítás. A fiatal színésznő modorával és egyszerűségével érzékeltetni tudja a nyomort és a szegénységet s az alakítása ettől lélektanilag hiteles belső vibrálás. A színpadi beszéd technikájával viszont többet kellene foglalkoznia. Kedves színfoltja az előadásnak Pet- récs Anni játéka, Zelma a varrólány szerepében. Érzelmi gazdagságával jól illeszkedik a rendezői elképzelésekbe. Mozgása magabiztos, öniróniája hatásosabbá teszi szerepét. Udvardy Anna ismét csillogtatta jellemábrázoló tehetségét a züllött utcalány szerepében. Katka jelentős figura, hiszen a szerző éppen az ő múltját láttatja Emma alakjában. Valamikor Katka ugyanis cselédnek jött fel a városba, akárcsak most Emma. A3 Idegent Holocsi István játssza jó színészi ösztönnel. Vagányfigurája viszont inkább érdekes, mint karakteres. A konvencióktól elrugaszkodó vénkisasz- szony, Magda szerepét Bittó Eszter oldja meg fegyelmezetten, már-már egzal- tált érzékenységgel. Anyját, az előkelő körök szokásaik utánzó „nagyságát“ Palotás Gabi jeleníti meg. Szentpéteri Aranka Farkasné néhány mondatával is jellemet képes alakítani. A Magyar Területi Színház vállalkozása tiszteletreméltó, annál is inkább, mert hazai szerző művének színreviteléről van szó, s fel kell figyelnünk a kísérletre is, hogy ez alkalommal fiatal, pályakezdő színészek mutatkoznak be igényesebb szerepek eljátszásával. A minősítés jó. A közönség tetszésnyilvánítása mindenesetre folytatásra sarkallhatja a szerzőt s újabb szerepek megjelenítésére Kucman Etát, akit a nézők nagyrésze bizo283
