Irodalmi Szemle, 1974
1974/3 - FIGYELŐ - Szuchy M. Emil: Szabó Béla: Menyasszony (Ősbemutató a Magyar Területi Színházban)
„Ez nem Európa dolga már csak: Ázsiának, Amerikának szintúgy, mit ésszel még nem ért” A lírikus Győry Dezső a Férfiének-kel ismét a költőt bizonyította olymódon, hogy megerősíti azt — a korábban csak határozatlanul kimondott, de határozottan gondolt — felismerést: a prózaíró Győry Dezsőben is mindig a lírikus szólalt meg. Most, hogy a Két végzetes korona, s a Férfiének című kötetét egymás mellett olvashatjuk — bátran állíthatjuk ezt. A Férfiének érthetővé teszi az 1950-es évek műfajváltási kényszerét. Győry Dezső lényegileg lírikus volt, s az is maradt. A poéta arca élesen, kitörölhetetlenül vésődik emlékezetünkbe. (Szépirodalmi Kiadó) Kovács Győző Szabó Béla: Menyasszony című színművének ősbemutatója a Magyar Területi Színházban A hazai magyar drámairodalom újabb színművel, Szabó Béla Menyasszony című regényének színpadi változatával gyarapodott, amelyet a MATESZ együttese vitt színre. Most erről a bemutatóról írunk a krónikás és a kritikus tollával. A regény dramatizált változatát első ránézésre akár egy későn előkerült szá- zadeleji színpadi műnek is vélhetnénk. A polgári dramaturgia kedvelt témaköre és színpadi helyzetei bonyolódnak ugyanis e kétrészes, több képre osztott cselekményben. Egy cselédlány mellett, egy külvárosi udvar kellős közepében találjuk magunkat, egy proletár család asztalánál. Látjuk a szegényes ágyat, ia mosogatótek- nőt s a kegyetlen valóság és a megszépítő naiv örömök hatása alá kerülünk. Figyelünk és látunk. Hiszünk vagy nem az írói meseszövésben. A darabból megtudjuk, hogy voltaképpen mindegyik hősnek ránehezül valami a szívére. Bánatuknak közös oka: a szegénység és a kiszolgáltatottság. Mindegyikük a hétköznapok nehéz béklyóit viseli. Álmodozásuk, ábrándjaik megszépítik ugyan a nyomorúságot, de helyzetük ettől még nem változik meg, legtöbbjük erkölcse azonban a nehéz körülmények között is tiszta marad. A Menyasszony meséje egyszerű, tragikus történet. Pátoszát, lírai hőfokát a köznapiságban kell keresnünk. A darab a múltat kívánja bemutatni okulásul és tanulságul a mai fiataloknak, akik nem hisznek nagyszüleik cselédsorsában, nehéz életében, nélkülözéseikben. A cseléd-szereplőkön kívül ki-kivillan egynéhány jellegzetes arc a történetből: például a szoknyavadász csavargó, a varróleány, a férjre áhítozó aggszűz, a terebélyes nagysága, a papucsférj, a kivénült prostituált vagy pedig az idős virágárus asszony. Az udvar és utca apró-cseprő történései hozzák együvé őket, s találkozásaikból alakulnak ki a sokszor eltúlzott „drámai motívumok”. Az első rész higgadt realizmusa után a második rész látványos forgatagában bontakozik ki a darab mondanivalója. Áttételek nélkül mutatja fel a szabadság és a félelem, a nyomor és a pazarlás képeit, hogy ilymődon tisztán érzékelhessük a szerelem és az erkölcs Íratlan törvényeit. Konrád József, a rendező, jellegzetes színpadi helyzetekkel igyekszik áthidaini az egyes képek vagy jelenetek közti dramaturgiai hiányosságokat, s a mű nemegyszer indokolatlan valószínűtlenségeit. Hozzáértéssel és alkotó módon munkálkodik azon, hogy az író szava visszhangra találjon. A rendező a történések lélektani indítékait szeretné hitelesíteni. Az olykor esetleges mozaikhelyzeteket valóssá átdolgozni. Amíg a cselekmény a családi körben mozog, ez sikerül is neki, de mihelyt szélesebb társadalmi alapozást kap, bizony kiütköznek a szerzői hiányosságok, jóllehet a színpadi kompozíció zárt, harmonikus és átgondolt. A hősök érzelmei őszinték. Atérez- zük a történet hátterét is: a perifériák nyomorát, ahol az egyéni tragédiák általánosabb mondanivalót kapnak. Szabó Béla témafelvetését Konrád hozzáértéssel követi. Módszerét leginkább akkor értékelhetjük, amikor a darabban felvetődő számtalan fontos kérdést hatásosan tolmácsolja a nézőknek, emlékezetes színpadi helyzetekben. Ehelyütt adódik a megállapítás: figyelmet érdemlő alkotásról van szó, amelynek sikerét talán éppen jelenlegi vázlatossága biztosítja. Konrád is nyilván ennek a gondolatnak 282
