Irodalmi Szemle, 1974
1974/3 - FIGYELŐ - Kovács Győző: Győry Dezső: Férfiének
zítást kapnak, hogyan szolgálhatja munkájuk a legjobban a társadalmi haladást. A szerző művészi hitvallását a Független Színpad programjába így fogalmazta meg: „A színházi kultúra nagy korszakaiban a színház mindig a közösség művészete volt. Ez kell legyen ma is minden újító színházi törekvés célja. A színháztól ma bármely okból elzárt vagy eltávolodott néprétegek tagjait be kell vonnunk a színházművészet alkotóinak és élvezőinek táborába.” Nem vitás, hogy ez az évtizedekkel ezelőtt meghirdetett program ma ugyanolyan aktuális, mint meghirdetése idején volt. A művészetével elkötelezett, pályája kezdete óta kommunista Hont Ferenc tanulmánykötetének ez szabja meg értékét, valamint annak állhatatos hangoztatása, hogy a szocialista ihletésű színművész nem ösztönös lázadó, hanem tudatos forradalmár. A művészetben és az életben is. Egri Viktor Győry Dezső: Férfiének Öt évtized lírai termésébe nyújt betekintést a Férfiének. Az „őszikéit” író Győry Dezsőben feltámadt a jogos igény arra, hogy ismét lírikusként ismerje meg őt az olvasóközönség, illetve újra megismerje. Szükségszerű ez a bemutatkozás, hiszen a poéta Győry Dezsőt kevesen ismerik. A második világháború utáni években prózaíróként mutatkozott be (Viharvirág; Sorsvirâg-, Tüzvirâg). A költő megismerésére késztet az a tény, hogy Fábry Zoltán 1970 tavaszán, Győry Dezső 70. születésnapján, s nem sokkal később Sándor László (Emberi hang) a lírikus Győry Dezsőre irhányította a figyelmet. Győry Dezső a Férfiénekben, amelyhez Czine Mihály írt értéssel, szép stílusban bevezetőt, s amelyben Győry Dezső lírájának szeretetéről a tanúskodik, bizonyságát is adja igénye jogosultságának. Nemcsak a múltba tekint, hanem előre, az ezredfordulóra is. A korábbi Győry-köte- tek anyaga — a Százados adósságtól Az élő válaszúiig — mellett új ciklussal (2000-ben) gyarapodott a Férfiének. Győry Dezsőt általában az emberi hang (a vox humana) költőjeként, illetve a zengő Dunatáj poétájaként ismerik. Tudnunk kell: úgy nézett Európára, hogy közben a hazát, a szűkebb pátriát (Gö- mört) is át tudta ölelni. S az Ady-hagyományt is úgy folytatta, hogy közben el is távolodott tőle, a változott körülményeknek megfelelően. A 2000-ben ciklusa is a „másult” körülményeknek megfelelő hangot, s az e mögött rejtező magatartást hordozza. Hiszen: visszatér az Ady-hagyomány, az Elipszis-pályán egy táborhely fölött-ben (1971-ben): „s a gömöri Ö-megyeházra / új nóta szállt: / száz Ady páva...” Ott kísért a költő betegsége, a ziháló légzés, a küszködés a légszomjjal (Légszomj a Jánoshegyen). De a leginkább feltűnő a ciklusban, hogy a költő látásmódjában a világ kitágult. Túllépett az európai horizonton. Egykor csak Közép- Európáért, vagy Európáért érzett felelősséget; most, 1972-ben, a Barátaimnak, búcsúzóban c. versében „a Kor s Világ iránt” hévül. Ügy, hogy közben, magában, zúgón-kavargón „jót s rosszat vegyest” érzi. Vannak állandósult tartalmak a Győry Dezső poétikájában: s ez az — változásában! s változatlanságot kifejező — állandóság egy erkölcsi világrendet jelez és jelent a költő „régi” és „új” költészetében. A szűkebb pátriára s a táguló világra alkalmazva is. S hogy vissza-vissza néz, érthető. Erről már 1972 őszén így vallott a rádióban: „a nyolcadik X kezdő éveiben az ember általában már nem annyira előre tekint- get, hanem inkább hátra ...” Győry Dezső — ez is az említett erkölcsi világrend öntörvényéhez tartozik — szereti a történelmi visszapillantást. Gondoljunk Az élő válaszol Július Fuöík-portréjának plaszticitására; avagy a Férfiének 2000- ben ciklus egyik versének történelmi dátumaira: 1919, 1928 (a Sarló megalakulása), 1971 (emlékező látogatás), s a jövőre is: 1999. mindez megtalálható — Az Öregház című költeményében. Ebben a versben újra a jövőre, 2000-re utal, és úgy érzi az ember: a lírikus Győry Dezső újra visszahódította a poétának kijáró teret s pályát, hiszen ma már egységben látható — újra — e pálya egésze, a Százados adósságtól (1923)—2000-ig. És ha ez utóbbit idézi föl, hangja felerősödik:
