Irodalmi Szemle, 1974
1974/3 - FIGYELŐ - Egri Viktor: A festett világ valósága
Hont Ferencről, a magyar színháztudomány jelentős képviselőjéről mindenekelőtt azt kell olvasóink tudomására adni, hogy 1933-ban ő alapította meg a Szegedi Szabadtéri Játékokat. A harmincas évek második felében az Országos Színészegyesület tanára volt, színházi lapot szerkesztett és 1937—1943-ig vezette a Független Színpad legális, majd illegális mozgalmát. A felszabadulás után — Moszkvából hazatérve — a Színház és Filmművészeti Főiskola főigazgatója lett, majd az Állami Filmgyártó Vállalatot, s egy ideig a Madách Színház at és a Színháztudományi Intézetet vezette. Életpályája állomásai tehát mindenkor a színházhoz vagy a filmhez kötődnek, s ezekről A cselekvés művészete című tanulmánykötetének (Gondolat, 1972) önéletrajzi jellegű fejezetei igen színesen adnak számot. Rendezői pályája Párizsban kezdődött, ahová 1925 nyarán vetődött el. Hogy valamiből megélhessen, egy kávésüzemben zsákhordónak szegődik el, kazánt kezel, mosogat, majd munkáját elvégezve átöltözik és a színházba siet, hogy Lenor- mand Pirandello és Shaw darabjainak próbáin részt vehessen. Néhány hónapi napszámoskodás után a francia színműveket fordító Heltai Jenő ajánlására az Odéon segédrendezőnek szerződteti, és alkalma van Firmin Gé- mier, a nagy francia színházi rendező mellett elsajátítania a realista színjátszás alapvető törvényeit. Az Odéonban ismerkedik meg Tairovval, a moszkvai Kamara Színház igazgatójával, megismeri Szta- nyiszlavszkij nevét, és néhány előadását is látja. Könyve Beszélgetések a színjátszásról című részében, mint Professzor, párbeszédeket folytat két diákjával, és ezekben lebilincselő formában elmondja mindazt, amit a színjátszás alkotóinak és művészi megvalósítóinak tudniuk kell, hogy a színpadon lejátszódó cselekménnyel, az egész színjátékkal a nézőkre megfelelően hathassanak. Hont szerint a szerzőnek, a rendezőnek, s a színésznek arra kell törekedniük, hogy „a nézők a színjáték hatására megváltoztassák magatartásukat, elgondolkozzanak és új, minél helyesebb társadalmi cselekvéseket igényeljenek és keressenek az életben .. Tehát politikai színházról van szó, amely az igazságért vívott harc jobb módszereit keresi. „Az irodalom, a művészet, a tudomány végső fokon sohasem öncélú — írja Hont Ferenc —, de arra kell törekednünk, hogy mindig saját elvű, saját törvényű maradjon. Elutasítjuk tehát azokat a művészi alkotásokat, melyek akár ökén- telenül, akár szándékosan, megtévesztő, csupán szórakoztató, gyönyörködtető cél- zatúak, s ezzel a társadalmi valóság megoldandó föladatairól elterelik a figyelmet, vagy amelyek nyíltan társadalom- rontók, fejlődéshátráltatók.” A politikai színház gondolata nem új, Bert Brecht volt a legaktívabb propagálója, hogy a nézőt cselekvő állásfoglalásra indítsa, de vitathatatlan, hogy ezt a gondolatot először Hont pendítette meg Magyarországon, és mint rendező is törekedett a Független Szíház előadásain, különféle költői estéken rendezéseivel, munkatársainak megszervezésével megvalósítani. A illegális magyar kommunista párt Hontot 1929-ben, Párizsból való visszatérése után fogadta be tagjai közé. Talán nem érdektelen, ha itt megemlítem, hogy Steiner Gábortól kapott utasításokat a mozgalmi akciókra. „Megbízott — írja —, hogy az egyre fenyegetőbb hitlerista veszedelem ellen mozgósító legális művészeti megnyilvánulásokat szervezzek. Az egységfront, majd a népfrontpolitika szellemében.” A Független Színpad munkaközösségének megalakításához, Hont színházpolitikai szemléjének és A Színpad című színháztudományi folyóiratának elindításához tehát munkásmozgalmunk mártírhalált szenvedett kimagasló alakja adott impulzust. Hont tanulmányai mindenekelőtt rendezőink és színészeink, öntevékeny színjátszó mozgalmunk vezetőinek érdeklődésével számolhatnak. Rendkívül érdekes mindaz, amit a színészi képzeletről és a képzeletfejlesztő gyakorlatokról már 1936-ban írt. Összefoglalóan mondja, hogy a színésznevelő nemcsak a színészi képességeket fejleszti, hanem öntudatos és erkölcsös, az emberi szolidaritást mélyen érző színészegyéniségeket nevel, akik ,,hisznek a művészet társadalomfejlesztő hivatásában.” Irodalmi színpadjaink irányítóinak kezébe is kívánkozik Hont tanulmánykötete. Megtanulhatják, hogyan állítsák össze műsoruk anyagát úgy, hogy a művészi problémákért vívott csatát már a helyes műsorválasztással megnyerhetik. Ütbaiga280