Irodalmi Szemle, 1974
1974/3 - FIGYELŐ - Egri Viktor: A festett világ valósága
padi változatának 1929 novemberében látott előadását, és igazat kell adnom a monográfia írójának, hogy ez Móricz £sigmondnak „legtöbb szívvel, legköltő- ibb eszközökkel írott és talán legnagyobb hatású drámája/’ Felejthetetlen élmény volt, akár korábban a Nem élhetek muzsikaszó nélkül, amely László Anna jegyzete szerint 137- szer került színre. A monográfia teljes terjedelmében közli azt a levelet, amelyet Móricz a darab hetvenötödik előadásának estéjén írt Hevesinek, s amelyben hálája mellett nagy értéssel jellemzi azt a munkát, amelyet a rendező végez. Bizonyára nem lesz érdektelen, ha itt néhány sorát idézem: „A rendező nem lehet úr az író rovására. A rendezőnek halálosan tisztelnie kell az írói munkát s az írói alkotást. A rendező voltaképpen az író vezérkari főnöke, de sohasem hadvezér. Jön az író az álomhadsereggel s jön a rendező az élet akaratával és tudásával. Ezt az ideális Rendezőt ismertem meg benned Barátom, s nem fogom elfelejteni azt az örömöt, azt a felszabadulási érzést, azt a boldogságot, amit munkád figyelése alatt átéltem. Ha most megnézem az én eredeti anyagomat, amit Neked átadtam, s latra vetem azt az átalakulást, amely közös munkánk alatt történt vele, kicsiben a Kháoszból való születés munkája volt ez.” Mint ismertető írásom bevezető soraiban említettem, a centenárium alkalmából megjelent cikkek alig méltatják Hevesi drámaírói munkáját. László Anna valamennyi színpadi művét ismerteti, köztük A hadifogoly, a Császár és komédiás, valamint az Elzevir elemzései szinte figyelmeztetnek, hogy időszerű lenne felújításuk. Mondanivalójuk komoly, színszerűségük nem vitás, s különösebb átdolgozás nélkül megrendezhetők. (Az említett darabokat a huszas években magam is láttam, s mindaz, amit László Anna színszerűségükről, helyenként eszmei fogyatékosságukról ír, találó, de átdolgoztatok. Füst Milán, Szomory Dezső, Szép Ernő színjátékainak felújítása után érdemes volna a ma nézőjét megismertetni Hevesi igényes színműveivel.) 1932 októberében politikai és színházi puccsal eltávolították Hevesit igazgatói székéből, de már korábban sokszor állt a támadások pergőtüzében. Bár fiatalsága idején katolizált, az Ébredő Magyarok Egyesülete nem nézte el zsidó számazá- sát. Megvádolják pénzharácsolással, s noha bebizonyítja, hogy ennek az ellenkezője igaz — számtalanszor lemond jogosan járó tiszteletdíjakról —- a vádaskodások nem szűnnek meg. Pekár Gyula államtitkár, a dilettáns tollforgató, akit „márványfejű ökörnek” csúfolt a haladó szellemi világ, vétkei közé sorolja, hogy el mert játszatni olyan darabot, amelyben kifigurázzák a tanárokat. (Móricz Légy jó mindhatlálig című játékáról van szó.) Szomory Dezső A nagyasszony című színjátékának repríze alkalmából előkotorják azt a vádat, hogy írója katonaszökevény volt, holott Szomory ez alól már réges-régen tisztázta magát. Az Ébredő Magyarok Egyesülete gyűlésein és röp- iratokban előre bejelenti, hogy nem hajlandó belenyugodni Szomory rehabilitációjába. Az előadást mégis megtartják, a közönség ünnepli a szerzőt, s mikor Szomory a rivalda elé lép, egy megbújt tüntető bűzbombát és záptojást hajít a nézőtérre. „A nagyasszony esetében Hevesi helytállása, férfias magatartása tiszteletreméltó, csupán az a kár, hogy maga a darab nem éri meg a ráfordított nagy energiát” — jegyzi meg László Anna helyesen a botránnyal kapcsolatban. Tény, hogy a szakma törvényeinek kitűnő ismerete Hevesi Sándort még olyankor is a haladás mellé állította, amikor világnézete nem adott hozzá elegendő lendítőerőt, olvashatjuk a monográfiában. Tény, hogy ennek az ellenkezője is megtörtént: Herczeg Ferenc drámáiban például a szakmai erények miatt nem veszi észre az eszmei fogyatékosságokat. Am az, hogy Hevesi rendezéseinek, tanulmányainak legtöbbje a realizmus jegyében született, s hogy Hevesi élete során tudatosan vállalta „hivatásául a nemzeti szellem, a nemzeti jelleg szólongatását, ébren tartását”, példássá teszi sokat kísérletező, rendezőket és színészeket nevelő, írókat megsegítő önzetlen jellemét, s ennek kidomborítása adja meg a monográfia úttörő voltát. A kötet Staud Géza színháztörténész és esztéta összeállításában egy nyolcvan oldalas hiánytalan, gondosan megszerkesztett bibliográfiát is tartalmaz Hevesi Sándor irodalmi és színházi működéséről. 279
