Irodalmi Szemle, 1974
1974/3 - FIGYELŐ - Egri Viktor: A festett világ valósága
célú formabontás, amikor a szerző pontosan tudja, hogy mit nem akar, de fogalma sincs arról: mit akar.” Fölkavaró, fölrázó, eszméltető, cselekvő emberségre ösztönző könyv az Istenek és falovacskák. Sütő András ezzel is igazolta azt a várakozást, amelyet az Anyám könnyű álmot ígér után méltán támasztott vele szemben nemcsak a romániai, hanem az egyetemes magyar szellemi élet is. (Kriterion, 1973) Tolvaj Bertalan a festett világ valósága Száz esztendővel ezelőtt, 1873. május 3-án született Hevesi Sándor, századunk legműveltebb rendezőinek egyike. A centenárium alkalmából a megemlékezések egyöntetű elismeréssel emelték ki a realista magyar színjátszás apostolának sokoldalúságát, magasra értékelték Shakes- peare-kutatásait színész- és rendezőnevelő szerepét, ismertették tanulmányköteteit, amelyek a szakemberek egész seregét tanították helyesen megítélni a színház küldetését. Talán csak drámaírói munkásságáról esett kevés szó, és ezt a mulasztást teszi jóvá László Anna terjedelmes monográfiája, amelynek átdolgozott, szempontjaiban bővített második kiadása az évfordulóra jelent meg a Gondolatnál. László Anna hatalmas forrásanyagot tanulmányozott át, hogy gyermekkorától, diákéveitől kezdve 1939. szeptember 8-án bekövetkezett haláláig megvilágítsa a nagy magyar színházi szakember életútját és kiterjedt munkásságát. A kritika már 1960-ban, a monográfia első megjelenése alkalmából nagy elismeréssel fogadta László Anna munkáját, amelyben a szerző, a színpad világának szakavatott ismerője, egyénien elemezte Hevesi Sándor rendezői elveit, a realista dramaturgiát érintő elméleti munkásságát. A monográfia átdolgozott új kiadása még hitelesebben emeli ki, hogy Hevesi a rákényszerített kompromisszumok ellenére úttörő munkát végzett, amelynek hatása a mai színjátszásban is megmutatkozik. Egyes fejezetei sorra veszik pályakezdését, a Thália Társaságban, az első magyar avantgárd színházban folytatott korszaknyitó tevékenységét, rendezéseit a Népszínház-Vígoperában, a Nemzeti Színházban, az Operában, gazdag adatokkal érintve elméleti írásait, kimerítően elemezve azt a munkáját, amelyet egy évtizeden át mint a Nemzeti Színház igazgatója végzett, majd tanári működését a Színművészeti Akadémián, s ugyanolyan sokoldalúan megvilágítva rendezéseit a Magyar Színházban, mint átdolgozásait és drámaírói tevékenységét. A monográfia kivált ott érdekes, ahoi László Anna az elemzések során föltárja, milyen felbecsülhetetlen útmutató munkát végzett Hevesi a magyar drámairodalom klasszikus alkotásainak színrevite- lével, Jókai regényeinek dramatizálásá- val, nemkülönben a magyar Shakespeare- kultusz megteremtésével, Shaw drámáinak bemutatásával. Az ő rendezői hatására szűnt meg végképp a patetikus szavalóstílus, s kezdett meghonosodni a realista színjátszás, amelynek oly nagy mesterei voltak, mint Ódry Árpád, Pethes Imre, Gál Gyula, Rózsahegyi Kálmán, Sugár Károly, Kürti József, Bajor Gizi, Hettyei Aranka, Aczél Ilona, Tasnády Ilona. A huszas években csaknem minden Shakespeare rendezését láthattam. A királydrámák, tragédiák és komédiák az ő értelmezésében nem csupán a nagy angol drámaköltő munkásságára vonatkozó ismereteimet gazdagították, hanem egyáltalában megismertettek mindazzal, amit a színház festett világa jelenthet a pályakezdőnek. Erőszakolt pedagógia célzat nélkül szemléltetve nevelt, szórakoztatva oktatott. 1931-ben egy tizenkét darabból álló Shakespeare-ciklust rendezett. Nincs jegyzetem róla, miből állt a ciklus, de az akkor látott játékok hatása nem múlt ei, évtizedek múlva is elevenen él bennem. László Anna könyve föleleveníti bennem ezeket a nagyszerű színházi estéket; hasonló élményt csak évekkel később, a moszkvai Művész Színház előadásai adtak. Felidézi bennem Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regénye szín278
