Irodalmi Szemle, 1974

1974/3 - FIGYELŐ - Turczel Lajos: Dobossy László: A középeurópai ember

Dobossy László: A középeurópai ember

Dobossy László könyvében van egy olyan — a sarlós nemzedék nevében kijelentett — mondat, melyet visszamenőleg jogosan lehetne a nagyhírű ifjúsági mozgalom jelmondatának nyilvánítani: „

Bizonyára gyakran tévedtünk, megtéveszteni azonban soha sem akartunk.”

Azokban a tervekben, feladatokban, melyeket a Sarló maga elé tűzött, és amelyeknek realizálásában figyelemre méltó részeredményeket ért el, voltak olyan célkitűzések is, amelyek egyrészt — a Sarló kapacitásához képest — erőnfelüliek, másrészt — a nemzetközi, történelmi helyzet adottságaihoz viszonyítva — irreálisak voltak. Ilyen volt például a kelet-európai konföderáció terve, melyet a Sarló — az emigráns Kossuth példájától is ihletve — 1930-ban dolgozott ki. Hasonló tervek az akkori diplomáciai életben is felbukkantak, de ezeknek célja legtöbbször — a Sarló jóhiszemű és becsületes elképzeléseivel szemben — a megtévesztő politikai manőverezés és nem utolsósorban a szov- jetellenesség volt.

Dobossy könyvében szó esik arról, hogy a polgári történetírásban Kelet-Közép-Európá- val kapcsolatban két nézet — egy germánközpontú és egy szláv központú — állott egymással szemben. Mindkét felfogás romantikusan egyoldalú volt, mert a kelet-közép-euró- paiság tartalmát az azt meghatározó tényezőkön: a gazdasági-társadalmi fejlődés adottságain kívül kereste. Viszont számos cikk bizonyítja, hogy a sarlósok Kelet-Közép- Európa felfogása a gazdasági és társadalmi fejlődés lényeges hasonlóságának meglátásából és elemzéséből indult ki. A hiba az volt, hogy erre a realisztikus szemléletre jóhiszeműségből és messianizmusból fakadó tiszta meggyőződésből — egy utópisztikus politikai koncepciót építettek fel.

Az egykori szemlélet realisztikus elemeinek következetes érvényesülését azokban a tudományos munkákban tapasztalhatjuk, melyeket a Sarló hajdani vezetői és tagjai közül néhányan, élükön Balogh Edgárral, a napjainkban írnak. Ezek a művek — melyek közé most sorakozott be Dobossy tanulmánykötete is — azt valósítják meg, amit a sarlósok atyai barátja, Barta Lajos, 1929-ben vetett fel: „Külön tudomány lehetne a közép-kelet-európai embert, a közép-kelet-európai kultúrákat geofizikai meghatározó erők vonalán elemzés alá venni. Egy ilyen, a történelmi materializmus szempontjai szerint végrehajtott geofizikai elemzés egy egészen újnak és másnak látszó történelem ruházatában mutatná meg a közép-kelet-európai kis népeket... A két legkiemelkedőbb és legkészebb szellemi forma, amely a kis népek ezen zónáján az időkből kialakult, a magyar és a cseh kultúra sem törekedett soha arra, hogy megismerje és megértse egymást ... Történelmi szükségszerűség, hogy ez a két szellemiség megtáruljon egymás előtt.”

Dobossy kötetbe összegyűjtött tanulmányai a kívánatos közép-kelet-európai összehasonlító kutatáson belül éppen a magyar és cseh szellemiség egymás előtt való meg- tárulkozását segítik elő. És erre a szerző szinte predesztinálva van. Annak ellenére, hogy elsősorban romanistának készült és első két szemeszterét a Sorbonne-on végezte el, egyetemi tanulmányai további folyamán a cseh kultúrával és irodalommal rendkívül szoros kapcsolatba került. A prágai Sarló-csoport vezetőjeként elsőrendű mozgalmi feladata a híd-szerep egyengetése volt, amire kedvenc tanárától, František Xaver Saldától — és az ugyancsak Prágában megismert Zdenek Nejedlýtol is — hatalmas ösztönzést kapott. Salda és Nejedlý élénken érdeklődtek és a nyilvánosság előtt is többször kifejezett mély rokonszenvet éreztek a magyar kisebbség iránt. Saldától többek között az irodalmi igényességet és az európai összefüggésekben való gondokodást sajátította el Dobossy, Nejedlýtol pedig azt tanulta meg, „hogy a nemzeti múltban módszeresen kell