Irodalmi Szemle, 1974

1974/3 - Csanda Sándor: Balassi Bálint és a horvát petrarkisták költészete

Varhu njeje vedra čela Vridna ti se kruna vidi Od kosice ku je splela Kojom zlatu ne zavidi. Svakomu je radost vela Ked ju dobro razuvidi. Vridna ti se kruna vidi Varhu njeje vedra čela

Felhőtelen homlok felett hordja ékes koronáját: koszorúba font fürtöket, hogy arany se lehet drágább; minden élők örvendenek, akik színről színre látják. Hordja ékes koronáját felhőtlen homlok felett.

Obarve su tanke i čarne nad černima nad očima, Čarne oči kade svarne, človik tugu premda ima, Tuga mu se sva odvarne Za veselje koje prima. Nad čarnima nar očima Obarve su tanke i čarne.

Éjszín, vékony szemöld borul éjfekete szeme felé, kire éjszín szeme vidul, az, ha bármily kín gyötörné, bánatától megszabadul, lészen vígságé, örömé. Éjfekete szeme fölé éjszín, vékony szemöld borul.

Kako polje premaliti Lišča joj se rúžom dice Ruža nigdar pri na sviti Toli lipa ne izniče. Mladost če se pomamíti Kojano se za njom stiče, Lišca joj se rúžom diče Kako polje premaliti.

Mint tavasszal a tiszta rét, friss rózsákkal arca ékes, e világon nincs rózsa még. mely vethető szépségéhez, az ifjú mind veszti eszét, ki követni őt merész lesz. Friss rózsákkal arca ékes, mint tavasszal a tiszta rét.

Pri rumenih njeje usti Ostao bi kúrálj zada Zubici su drobni, gusti Kako biser ki se sklada Slatku ričcu kad izustí,

Bi reč mana s neba pada Ostao bi kúrálj zada Pri rumenih njeje usti.

Égő, piros ajka mellett megszégyenül a koráli is, csöpp fogai tündökölnek, mint a fűzött gyöngykaláris. Édes szava hogyha meglep, mannát hallasz hullni máris, Megszégyenül a koráli is égő, piros ajka mellett.

Blažen tko joj bude garlit Carlo i vrat bil i gladak Sriča ga če prem zagarlit, Živiti če život sladak, Žarko sunce neče harlit Da mu pôjde na zapadak.

Fehér vállát, sima nyakát boldog ki majd ölelgeti azt boldogság öleli át s édes élte lészen neki; nem siet a nap se tovább, fényét csupán reá veti...

(Tótfalusi István ford.)

Mivel a jellegzetes szóképek és petrarkista udvarló motívumok a különféle szerzők költeményeiben ismétlődnek, ezeket képzetek szerint osztályoztuk, s az egyes példák után számmal jelöljük, hogy a Pét stolječa című kiadványsorozatnak melyik kötetéből és hányadik oldaláról vettük. A költemények nyelvével kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy téves az a magyar kézikönyvekben elterjedt vélemény, mely szerint a dalmát költők olasszal kevert délszláv nyelven írtak. Makaróni versük kevés van, általában tisztán szláv nyelven írtak, melyet a mai szerbhorvát irodalmi nyelvtől főként az erős í-zés és az óegyházi szlávra emlékeztető kifejezések különböztetnek meg. Szóképeikben — Balassi és Kochanowski stílusával összehasonlítva — a természetből származó: virágok, növények, állatok nevei alapján alkotott képzetek uralkodnak. Mivel ek2áá