Irodalmi Szemle, 1974

1974/3 - Csanda Sándor: Balassi Bálint és a horvát petrarkisták költészete

inénak (?—1553) néhány ifjúkori udvarló költeményében találtunk petrarkista trópusokat. A szerző Nikola Nalješkovič költőtársához szóló, 1546-ban — makaróni nyelven — írt versében megemlékezik magyarországi utazásáról, s elmondja, hogy Székesfehérvárott napokig feküdt eszméletlen állapotban.

A XVI. század második felének kiváló reneszánsz költője, Dinko Ranjina (1536—1607), akinek számos olyan udvarló kifejezése és szóképe van, amelyhez hasonlók találhatók Balassi lírájában is. Dubrovniki nemesi családból származott, s mint kereskedő sokat utazott. Évekig élt Itáliában: Messinában, majd Firenzében, s több olasz antológiában is jelentek meg költeményei. Horvát nyelvű szerelmes verseit Firenzében adták ki 1563- ban: Pjesni razlike Dinka Ranjina, vlastelina dubrovačkoga, u kojih on kaže sve što se zgodi stvoriti kroz ljubav stoječ u grádu talianskom od Zangle címen. Nemcsak petrarkista jellegű költeményei hasonlítanak Balassiéihoz, hanem a tavaszt dicsőítő énekei is, mint például az U zoru prolitnju (Tavaszi hajnalra) vagy az U isto prolitje (Ugyanarra a tavaszra) című versek.

Balassi másik dubrovniki kortársa, Dominko Zlatarič (1558—1613) a legjelesebb XVI. századi olasz petrarkista, Pietro Bembo nyomdokait követte. Már a páduai egyetem hallgatójaként kitűnt költői tehetségével, s ekkoriban fordította le Tasso Aminta című pásztorjátékát is. Később lefordította és Zrínyi Györgynek ajánlva kiadta Szophoklész Elektráját, Piramus és Tisbé halálát és Ovidius Metamorfosesát. Udvarló költeményeiben főként szerelmi vágyairól és gyötrelmeiről panaszkodik.

Erősen hasonlít Balassiéhoz a hvari költő, Haníbal Lucic (1485—1553) életműve és pályája is. Szerelmi lírája túljutott a petrarkista sablonokon, s Robinja (A rabnő) címen nagysikerű drámát is írt. A szerelmi tűz és a csalódás váltakozásának vagy egy- időben való jelenlétének bemutatása Otkad se zamota (Mióta bonyolódik) kezdetű versében megegyezik Balassinak íme ez szüvembe lövé címen számon tartott költeményének megfelelő strófáival. Idézzük a hasonló részleteket:

Sokan kik barátim azon csudálkoznak,

Sok könyvhullatásim hogy el nem olvasztanak És ennyi ideig is életben tartanak.

Az nedvesség tűzzel hogyha öszvetérne,

Az én életemnek lőtt volna már vége,

De az tűznek az víz nagy ellenkezője.

Szivem mert tüzétől ég nagy sebeséggel, viszont gyötrődik is sok könyvezésekkel,

Mert langodtul gerjed s gyúl szüntelenséggel.

I vrilo odkada mojih suz poča vrit,

Ko ne znam ja kada hoce li izavrit, plameň táj goreti vrucinom zalihom,

Suze moje teči ne pušča pospihom,

Ter, da me utope sasvima ne mogu,

Da svak čas li krope lica mi nebogu.

Iste tej suzice jar tako padajú, .

na parsi niz lice, oganj, mi smanjkaju,

Neka me uharli, vilo, ne ižeže,

I tak umarli dan mi se proteže.

Jedna bo nesriča bráni me od druge I tuga zaščiča, gospoje od tuge,

Nut čuda velika meni se ne grusti,

Makar me dovika plač i plam ne pusti.

Lucic szerelmes verseiben a szépséget jellegzetesen petrarkista minták szerint ábrázolja: a nő haját aranyhoz, száját korallhoz, fogait gyöngyhöz hasonlítja, mint Balassi vagy Kochanowski is. Példaként részletet idézünk Jur nijedna na svit vila kezdetű verséből:

243