Irodalmi Szemle, 1974
1974/3 - Szénássy Zoltán: „Dózsa György unokája vagyok én”
Dózsa György emlékműve szülőházának A temesvári hagyományok szerint ezen helyén. Felállítva 1949-ben a helyen végezték ki Dózsa Györgyöt a harcot Nagyvárad és Kolozsvár térségében. Nagybotú (Mészáros) Lőrinc végül is fogságba kerül és kínok kínjával kellett meghalnia. Elevenen sütötték meg. Ami a temesvári csatavesztés után következett, az örök szégyene marad a magyar feudális osztálynak. Nemcsak hogy minden keresztes parasztot kivégeztek, de még a hozzátartozóiknak is bűnhődniök kellett. A nemesség kegyetlen bosszúból és elrettentő példaként 60 000 parasztot gyilkolt le — a török támadás előestéjén. Werbőczi az új kancellár megfogalmazta a híres törvénykönyvet, a Tripartitumot, amely kimondja az azonos nemesség elvét — una eademque nobilitas — és a parasztok örökös szolgaságát. Az 1514. XIV. törvénycikk írja: „Mindazonáltal, hogy árulásuk emléke és büntetése maradékaikra is átszálljon és hogy minden emberöltő megtudja, mekkora bűntény az urak elleni lázadás, az ezen országban lakó összes parasztok... elveszítvén a hűtlenségi vétkek miatt azon szabadságaikat, amely szerint egyik helyről a másikra költözhettek, földesuraiknak feltétlen és örökös szolgaság alá legyenek vetve.” A fölkelés után közvetlenül összehívott országgyűlés törvénykönyve 71 cikkelyből állt, ebből 69 foglalkozik a jobbágyok elleni kegyetlen megtorlással. Hátra volt még a főbűnösök, illetve a fővezér kivégzése. Számukra a kínzásokban gyönyörködő Szapolyai János — aki magát Hunyadi Mátyás utódjának képzelte — eszelt ki büntetést. Dózsát „parasztkirályhoz” méltó módon végezték ki. Tüzes trónra ültették, fejére tüzes koronát tettek. Dózsa a bírák előtt rettenthetetlen bátorsággal viselkedett. Nem kért kegyelmet, csupán öccsét Gergelyt akarta menteni. Taurinus István a neves humanista így mondja el — a vezér szájába adva — Dózsa utolsó szavait: „A haza zsarnokait pusztítottam gyökerestül. Ésszel, erővel ugyan ki haladt meg e pór viadalban? Égen, amíg csillag, míg fű, kacagó, lesz a földön, 228
