Irodalmi Szemle, 1974
1974/3 - Csanda Sándor: Győry Dezső [1900—1974]
Csanda Sándor Február elsején, hosszú szenvedés után elhunyt a két világháború közötti csehszlovákiai magyar irodalom legtipikusabb költője, Győry Dezső. Költői programja és világképe eszmei szempontból a Sarlóéhoz áll legközelebb, s azzal volt kölcsönhatásban. Költészetét kezdettől fogva társadalmi kérdések izgatták, amint Móricz Zsigmond is megállapította az Ojarcú magyarok című kötet megjelenése alkalmából: „Elsősorban s teljesen politikai költő. Valaki, aki e nemzetnek egyetemes problémáitól terhes. Csak Ady élte ennyire magyar voltát, ilyen kínlódva, ilyen verejtékesen, ilyen imádsággal, ennyire minden pillanatában, ennyire sorsküldötten.” (Nyugat 1928. 384.] Igaz, számos különbséget és ellentmondást is találunk Győry és a Sarlósok következetesebb vezetőinek világszemlélete között: költőnk a felszabadulás előtt nem vált marxistává s a magyar nacionalizmustól is nehezebben tudott elszakadni. De Győry számára is elsősorban erkölcsi és szociális problémát jelentett a kisebbségi sors, korán felismerve a nemzeti és egyetemesen emberi érdekek szoros összefüggését, költészetének egyik kulcskifejezése az „ember-magyar” szókapcsolat lett. A költő középiskoláit Rimaszombatban végezte, majd a budapesti egyetemen lett bölcsészhallgató, 1919-ben pedig a rimavölgyi harcok idején vörös katona. Az első világháború után tanulmányútra megy a weimari Németországba, de a pénze fogytán mezőgazdasági munkát vállal. Már 1919-től kezdve újságíró, később a legismertebb szlovákiai magyar lapok és folyóiratok szerkesztője vagy munkatársa lett. Győry publicisztikai tevékenysége szoros kapcsolatban állt lírája fejlődésével, s egyike volt a legjobb, leghatásosabb szlovákiai újságíróknak. De elsősorban a költői babért kereste, s egymás után adta ki versesköteteit: Hangulatok (1921], Százados adósság (1924], A láthatatlan gárda (1927], Ojarcú magyarok (1927], Hol a költő? (1931], A hegyek árnyékában (1936], Zengő Dunatáj (1928], Emberi hang (1940], Költeményeiből az eddigi legteljesebb válogatás 1970-ben jelent meg, Sándor László szakszerű előszavával. Az új eszmék iránt fogékony ifjúsági mozgalomra s általában a tanulóifjúságra rendkívüli hatással voltak Győry Kisebbségi géniusz című vallomásának (megjelent A Mi Lapunkban, 1927-ben) prófétikus igéi: „Legyetek ti minden lelki és testi kifosztás legerősebb ellenségei. Ti legyetek a legszélesebb emberi szolidaritás, a leggazdagabb lélek, legszebb humanitás, legélhetőbb szabadság, legfőbb jog, legbátrabb becsület...” A cikk, mely az akkor Losoncon élő Simándy Pál gondolatait is idézi, a cserkészmozgalom programjává válik, s hasonló misszióra buzdít, mint A magyar falu című költeménye: S mi is néhányan, akik küldetettnek valljunk rajunkat, s a népünk erejét, különös lelkét áldozva csodáljuk, szavaink és hiteink gyökerét beléeresztjük a falusi rögbe: viruljon jól felszívott életük. i A fenti idézet Győry ismert kötetéből, az Ojarcú magyarokból való, amely az egyetemes magyar irodalomban is ismertté teszi a költő nevét. A könyvről Móricz Zsigmond ír a Nyugatba lelkes, elismerő elemzést, az akkor kibontakozó Sarló-mozgalomnak pedig valóságos jelszavává válik a kötet címe, s nem kétséges, hogy a költő is elsősorban a fiatalokra gondolt, amikor így szólt:
