Irodalmi Szemle, 1974
1974/3 - Csanda Sándor: Győry Dezső [1900—1974]
Csodálatos csillagok, botorkáló fiatal szikrák, más fényű, más lángú, más színű tüzek, csillogjatok, égjetek, szálljatok erre, szálljatok arra, szálljatok szerte ... Amit a költő kér és elvár ettől az új magyar generációtól, az egy másik versében, a Prédikálok-ban fejeződik ki parancsolón és izzón. Önsorsának a nemzetével való azonosulását fejezi ki, majd magához kiáltja kortársait, hadd nézzék a beléje fojtott, „kenyérrel muszájolt tiltott igazság szent agyarait”. A költeményben megnyilvánuló romantikus parasztszeretet rokon a magyarországi népi írók szemléletével. Szimbolikus költeményei között programadó jellegű A balogi hegyek, melyben főként a gyökerekhez való ragaszkodás, a szülőföld szeretete tükröződik, s ez a nemes érzés élete végéig megnyilvánul Győry műveiben. A költő szerelmi lírájában főként a testi vágy, az érzékiség szólal meg. A szerelem érzelmi forrását a nemek vonzalmában látja, amint Virágénekféle című versében írja: Nem kérem: érts — nem bánom: szidsz-e engem, azt más kérdezze s mással számolom — soké vagyok, de örömöt csak egy ad: voltál te is ez egy. 1933-ban, a fasizmus németországi előtörése után, döntő fordulat következik Győry eszmei és költői fejlődésében. Az aktivista Magyar Újság hasábjain kibontakozik antifasiszta publicisztikája és költészete. Aktívan kapcsolódik be a baloldali egységfrontakciókba: elnöke a Csehszlovákiai Magyar Demokrata írókörnek, tagja a Szovjetbarátok Egyesületének, s itt előadást tart a szovjet irodalomról (ennek szövegét közli a Magyar Nap című kommunista napilap), a Magyar Újságban ankétot indít a csehszlovák—magyar kulturális közeledésről, a Sarló örökségéről stb. Nemzetféltése ekkor törvényszerűn fejlődik nemzetköziséggé, amint az Én minden népet féltek attól című költeményéből is látjuk: Az én fájdalmam erre nézvést már nem egyéni, nem magán, . sok szenvedés formált munkálva igaz szándékom motorán: mindnek kívánom, amit egynek, hiszen közös a nyeremény, én minden népet féltek attól, amitől féltem az enyém. . A költő a harmincas években a népek találkozásának, baráti együttműködésének útját egyengette írásaiban, s ez akkor jelentős, haladó tett volt, mert a horthysta irredentizmus hatására az ellenzéki magyar urak egyre erősebben szították a nemzetiségi elkülönülés, az „árokásás” politikáját. Győry életművében a kisebbségi sérelmek tudósítása nem vált öncéllá, „szeme az egész látóhatárt felölelte”, látta és hirdette, hogy minden erőt a demokrácia és a haladás megmentésére kell összpontosítani. „Győrynek mint par excellence politikai költőnek ez a korszaka talán a legmaradandóbb, legértékesebb és legemberibb dokumentumokkal gazdagította a magyar antifasiszta költészetet. A magyar haladó írók és toliforgatók számos tagja hallgatott el, vagy dezertált ebben az időben, de Győry nem tántorodott meg egy pillanatra sem, sőt még messzehangzóbbá, férfiasabbá vált a hangja.” — írja Sándor László találóan. A fajgyűlölet és a nemzeti korlátoltság ellen emel szót Kis népekért című versében: S hisszük, túl átkán vad jelennek mind, mind hiszik: egymásra lelnek! Minden győzelmem s tévedésem, agyam- és lelkem-tépdesésem 195
