Irodalmi Szemle, 1974

1974/2 - FIGYELŐ - Fried István: A reformkor igazabb ismeretéért (Fenyő István: Nép, nemzet, irodalom)

vélte 1776-ban: „A haza ott van, ahol a polgárok szabadon élnek, az egyenlőség elvei szerint kormányozzák őket, s így szabadok“. Saint-Just pedig 1791-ben Irta le: „A népeknek, kik elnyomás alatt élnek, nincs hazájuk“. Példáinkkal — Fenyővel jórészt egybehangzón — azt akarjuk hangsúlyozni, hogy a reformkor vállalta a felvilágosodás örökségét, pszmeileg is és — ezt Fenyőnél inkább állítjuk — stílusbellleg is. Az említett Szlavisztikai kongresszus német előadásai között a Schmidt—Dudek szerzőpár az orosz és a lengyel felvilágosult és klasszicista hagyományoknak a romantikából megvalósuló szintéziséről írt, Szauder József pedig a preromantika helyett a klasszicizmus bizonyos válfajában, az ún. neoklasszicizmusban jelölte meg a romantika előzményét. S ha arra gondolunk, hogy Horvát István és nyomában Vörösmarty a felvilágosult tudós, Cornides Dániel kutatásai alapján konstruált nemzeti mitológiát-ősvallást; hogy Vajda Péter az allegóriát tanulja el dalomban a romantikába tulajdonkép- a klasszicizmustól; hogy a magyar irodalomban a romantikába tulajdonképpen belenő a klasszicizmus (Kölcsey és Vörösmarty példájára utalunk), akkor érezzük csak: az irodalmi fejlődés ke- let-európai időbeli eltolódásai miatt a felvilágosodás és a klasszicizmus nálunk többrétegű, olyan elemeket is tartalmaz, melyek stílusbelileg a jövőt előlegezik.

Fenyő — helyesen — az elméleti-kri- tikai tevékenységre összpontosított. Szent-Miklóssy Alajos, Töltényi Szaniszló, Ungvárnémeti Tóth és mások elfelejtett, félreismert alakjára derül fény, elméleti dolgozataik a romantikussá váló folyamat részei, el-elszakadnak Kazinczy esztétikájától, s már-már Kölcsey kritikusi útját indokolják. Gyorsan írjuk le: egy darabig csupán, s költői tevékenységükben nem. Szent-Miklóssy vértelen epig- rammái, Töltényi sápadt szonettjei a ma- nírrá fakuló klasszicizmus iskolapéldái; s ha Ungvárnémeti Tóth olykor valóban költőit ad is, költészete elszigetelt kísérlet az antik formák (a pindarosi ódák) meghonosítására, lényegében visszhangtalanul elhaló poézis az övé. Ellenkező esetre is tudunk példát. Vit- kovics irodalomkritikusi tevékenysége — mint erre Fenyő rámutat — „még (...) a nemesi hagyománymentés, a rendi múltidézés és eredetiség-kultusz jegyében“ áll, de az 1820-as években már

Toldy Ferenc elméleti tevékenységét támasztja alá fordításaival. Romantikus és klasszicista módszerek, stílusok keverednek, a fejlődés nem egyenesvonalú. A felvilágosodás gondolatvilága még Petőfi költészetére is hat, s a romantikát sugalló osszianizmus korai magyar

— szentimentális klasszicista — változata Kazinczynál és Batsányinál érhető tetten.

Egyetlen lényegesnek tűnő ellenvetésünk ez: Fenyő nem érzékelteti elég erőteljesen ezt a stílus- és eszmekeveredést. Túlságosan — és érthetően — az új föltárására összpontosít. Ezért dolgozatai közül azok a legmegnyerőbbek, melyek ezt az újat, a romantikus vagy a liberális minőséget revelálják (Ábránd a nemzet családéletéről, Eötvös József és a Budapesti Szemle; az utóbbit bravúrosnak is minősíthetjük). Külön öröm, hogy megközelítőleg teljes pontossággal ábrázolja a liberalizmus legnemesebb magyar megvalósulását, Eötvösét és Sza- layét. Bemutatja, hogy a liberális eszmék hogyan készítik elő — témában, módszerben — Eötvös társadalmi regényeinek a romantika szertelenségein túlnövő kritikai realizmusát, bizonyos értelemben még Petőfi társadalomábrázolását is alátámasztják. Eötvös stílusának pompás elemzése utal arra, hogy „A falu jegyzője“ Kölcsey nyomdokain halad, s nem Hugóén, akinek körmondatait inkább a fiatal Jókai romantikus novelláiban érezzük. Eötvös stílusának fontos jellemzője, a rejtett idézés, pl. a Szózat szavainak beépítése hangulati és tematikai jelentőségű.

Fenyő István — szerényen — műhely- tanulmányoknak nevezi értekezéseit. Egy kritikatörténet előkészületeinek. Vitázunk a szerzővel: annál jóval többek. Olyan új, reálisabb szemléletet sugároznak, melyek reformkorunk igazabb ismeretét eredményezik. Fenyő István kitűnő művet tett le aa olvasó asztalára.

Fried István