Irodalmi Szemle, 1974

1974/2 - HAGYOMÁNY - Zsigmondi Endre beszéde Szekeres György temetésén (a rákoskeresztúri temetőben 1973. VII. hó 2-án)

tikai rovatát vezesd. Rovatvezető? Hiszen az 5 belső munkatárs, szerkesztő í^ta és szerkesztette a 6—8 oldalas napilapot reggel 8-tól este 11-ig, majd csaknem hajnalig válaszolgatott az olvasók leveleire. Mi „idősebbek” 25—26 évesek, mindnyájan csodáltuk sziporkázó publicisztikai te­hetségedet, könnyed, finom és tárgyilagos stílusodat, kibontakozó bölcsességedet, elem­zőkészségedet és élveztük kedves, fiatalos bohémségedet. Ostravában vasárnaponként ültünk össze a Palace kávéházban az immár klasszikussá vált Forbáth Imre költővel, a színház kommunista színészeivel, professzor Svoboda marxista filozófussal és másokkal. Közben állandó munkatársa lettél a Korunk mellett a párizsi Szabad Szónak, majd későbben az Üzenetnek. „A legszínesebb, a legizgalmasabb — írja Varga Rózsa a Magyar Napról szóló köny­vében — a Magyar Nap külpolitikai rovata volt, amelyet Szekeres György vezetett. Mindig frissen és frappánsan reagált a lap a nemzetközi élet eseményeire, sokoldalú, összefoglaló képet adott a világpolitika helyzetéről. Fő feladatának tekintette, hogy Ismertesse és segítse a haladó erők harcát. A legnagyobb figyelmet a fasizmus leleple­zésére fordította konkrét tények ismertetésével és a publicisztika eszközeivel”. 1936 szeptemberében a Magyar Nap Szekeres Györgyöt a közvetlen tájékozódás és felmérés céljából Budapestre küldte. MAGYARORSZÁG FELFEDEZÉSE című sorozatában közzétett híradásai az ország életéről elsősorban politikai vonatkozásúak, de beszámol az irodalom akkori helyzetéről Is, s ennek keretében nagyra értékeli a magyarországi szociográfiai irodalmat. Noha bírálja a falukutató írók műveinek kiúttalanságát, mégis megjegyzi, hogy több ponton találkoznak a baloldallal. Későbben 1939-ben Párizsban, a Szabad Szó hasábjain bírálja egyes népiesek Zavaros fogalmait a munkásmozgalomról, marxizmusról, szocializmusról, különösen azért, mert mint a Sarlós mozgalom korábbi tagja, nagy reményeket fűzött a népiesekhez.” „Magyarországról szóló cikksorozatában mindenképpen igyekezett tompítani a ma­gyarországi irodalmi élet ellentéteit —■ híven követve ezzel a Magyar Nap és a párt politikáját —, és ezzel támogatni az egységesen fasiszta- és németellenes tábor kiala­kulását. Cikkei hasznos figyelmeztetésül szolgálhattak volna azok számára, akik a nem­zetközi hatóerők figyelmen kívül hagyásával készítgették programjaikat”. Szekeres pesti tartózkodása nem volt hosszú életű. A magyar rendőrség hamar ki­utasította. Az 1937. márciusában megalakult Márciusi Fronttal abban a reményben foglalkozik, hogy az közelebb fog kerülni a népfront gondolatához. Szerkesztői, írói, publicisztikai tevékenységében tehát a külpolitika elválaszthatatla­nul egybeötvöződik a népfront kérdéseinek kulturális, irodalmi oldalaival. Szekerest 1938-ban Párizsba küldtük tudósítónak, hogy onnan figyelje a nemzetközi politikai életet és a haladó erők antifasiszta harcát. Már 1938-ban tagjává válik a Ta­más Aladár szerkesztette ÜZENET kollektívájának. A lap a magyar párt elhatározásából keletkezett, eszmei és gyakorlati kapcsolatban állt az Illegális párt külföldi vezető szerveivel. 1939-ben felveszik az áprilisban megalakult Párizsi Magyar írók és Művészek Kö­rébe, s itt számos előadást tart. 1939-ben belép a francia Csehszlovák Hadosztályba s harcol súlyos sebesüléséig, csak­nem Franciaország bukásáig. 1940 tavaszán hamis papírokkal menti ki Franciaországból Viliam Širokýt, a cseh­szlovák párt egykori vezető egyéniségét, felszabadulás utáni miniszterelnökét, s Moszk­vába segíti. Szekeres nem menekül a csehszlovák egységek maradványaival, hanem Franciaor­szágban marad és 1940-től csatlakozik a francia ellenállási mozgalomhoz, amelynek Libération elnevezésű szervezetét Pierre Courtade-dal, a neves francia kommunista pub­licistával, író-politikussal, valamint Pierre Hervével együtt alakítja meg Lyonban és vezeti 1943 elejéig. így emlékezik meg róla a francia ellenállási mozgalom történetírása. 1943 elejétől Pierre Hervével Párizsban kockázatos és veszélyes feladatokat vállal. A franciaországi magyar ellenállási mozgalommal, mint a francia ellenállási moz­galom összekötője és egyik képviselője, 1944-ben kerül kapcsolatba. Gereblyés László hozza össze Papp Lajossal, a magyar párt franciaországi megbízottjával és Mód Pé­terrel. Ekkor kapott megbízást, hogy kezdje meg a Franciaországban élő idegenek ellenállási szervezeteinek egységbe való tömörítését, részben a párizsi felkelés élőké­

Next

/
Thumbnails
Contents