Irodalmi Szemle, 1974
1974/2 - HAGYOMÁNY - Zsigmondi Endre beszéde Szekeres György temetésén (a rákoskeresztúri temetőben 1973. VII. hó 2-án)
Barátaid, a Magyar Nap volt munkatársai nevében! Drága Gyurikám, kedves, legjobb barátom, sokunk szeretett barátja. Különösen azoké, akik ifjú korodtól — a mozgalom okozta múlhatatlan kiesésektől eltekintve — végig kísérték eseménydús, s a legnehezebb időkben hősiesen élt életedet —, s most itt állunk, itt állok a felfoghatatlan és még megérthetetlen tény és tetemed előtt. Talán csak 10 napja lelkiismeretfurdalással közöltem Veled, hogy kissé el kell ha- lasztanunk a számomra oly nélkülözhetetlen, meghitt, rendszeres baráti beszélgetést, amikor újból hallgathatom okos, bölcs megjegyzéseidet, találó, finom humorú jellemzéseidet egyénekről, aforizmaszerű megfogalmazásaidat, elemzéseidet társadalmi, szociális és irodalmi életünkről. E beszélgetéseket mindig a mozgalomban, az antifasiszta, nemzetközi ellenállási harcban és irodalmi életben szerzett óriási tapasztalataid, ismereteid, hallatlan kulturáltságod, őseredeti tehetséggel párosult műveltséged és az a csöndes, rád oly jellemző finom szerénység tették számomra élménnyé. Valaki azt mondotta Rólad: „A legszerényebb ember, akit valaha ismertem”. Szégyenlős melegszívűségedet és igaz barátságodat csak palástolt gesztusaid, tetteid árulták el. Abból a Losoncból indultál el, amelynek nem kis szerepe volt a csehszlovákiai magyarság sajátos szellemi arculatának kialakításában. Különböző időkben feltűnő, neves csehszlovákiai magyar írók egész soráról derült ki, hogy indulásuk, vagy pályájuk egy-egy szakasza valamiképpen Losonchoz kapcsolódik. Győry Dezső, Darkó István, majd Sándor László s a harmincas évek végén a fiatal, nagytehetségű költő Berkó Sándor, szintén innét indultak, s folytatták a megkezdett út hagyományait. A Simándy Pál vezette losonci Madách kör tevékenységéről mint a Sarló ideája megszületésének, kialakulásának előzményeiről szoktak megemlékezni. És innét indultál el Te is, szinte gyermekfejjel, fiatalon, 15 éves korodban a következetes haladás, a meg nem alkuvó antifasiszta harc útjára, amelyre tehetséged, felismeréseid és fiatal lendületed vitt, amikor elkezdted szerkeszteni Szlovákia egyetlen magyar középiskolás kommunista folyóiratát az INDULÁST és csatlakoztál a Sarló mozgalomhoz. Már ekkor, középiskolás korodban, felfedező útra indultál Romániába, hogy felvedd a kapcsolatot a Korunkkal, — amelybe azóta Írogattál — és az ottani haladó magyar írókkal. Életutad Bratislavába, majd a prágai haladó diákmozgalomba vitt, ahol Balogh Edgárral és Lőrincz Gyulával együtt az illegális Csehszlovák Kommunista Ifjúsági Szövetség irányítása alatt megalakítottátok a prágai haladó magyar diákok egyesületét, s Petőfi kört, amely később a Magyar Fiatalok Szövetségének szervévé vált. Prága volt a 30-as évek kezdetétől a csehszlovák kommunista értelmiségiek nagy alakjainak, íróknak, festőknek, színházi rendezőknek, költőknek a központja. E környezet tágította lát- körödet, hozott még közelebb a nemzetközi haladó irodalmi irányzatokhoz és edzette marxista meggyőződésedet megingathatatlanná. Filozófiai tanulmányaid és a közvetlen kapcsolatteremtés vágya a nemzetközi haladó irodalommal hajtottak tovább Párizsba, a Sorbonnéra, és már akkor kapcsolatba kerültél a nagy francia haladó írókkal, politikusokkal. A Kommunista Internacionálé VII. Világkonresszusa után a Csehszlovák Kommunista Párt a népfrontpolitika jegyében kiadta az első és egyetlen magyar népfrontjellegű pártnapilapot, a Magyar Napot és haza hívott, hogy annak — 21 éves fővel — külpolihagyomány Zsigmondi Endre beszéde Szekeres György temetésén a rákoskeresztúri temetőben 1973. VII. hó 2-án
