Irodalmi Szemle, 1974

1974/2 - Benkő László: Összeesküdtem (A nyelvész gondjai, gondolatai olvasás közben)

mondatszerkezetek között a hogy kötőszó használata, illetőleg mellőzése. Ha nagyon gondosan jelölni akarnánk a tagmondatok egymás közti összefüggését, felhasználhatnánk az erre alkalmas viszonyjelölőket: kötőszót, utalószót. A vizsgált példamondatok mindegyike három tagmondatból álló, azonos alárendelő szerkezeti képlettel fejezhető ki:

1. Főm. -* 2. Tárgyi mm. — 3. Tárgyi mm.

Nyelvileg is pontosan jelölve ezt a szerkeszetet, ilyen mondatformát kapnánk: Kérem azt, hogy nézzék meg azt, hogy bezártam-e lakásomat.

Maga az a tény, hogy egyik diák sem alkalmazta ezt a nyelvtanilag kifogástalan szerkeszetű mondatformát, világosan igazolja, hogy ez a szerkesztésmód idegen a nyelvhasználattól, és egy egész sor fölösleges (redundáns) elemet tartalmaz. A tárgyas igeragozás (kérem, nézz ék) lehetővé teszi a formális (utalószós) tárgy elhagyását. (Csak nagyon nyomatékos felhívásban szoktuk alkalmazni az utalószós kifejezést, mintegy az előkészítés, a figyelem, a várakozás felkeltésének eszközeként: kérem azt, hogy ...; nézzék meg azt, hogy ...)

A szóismétlés nagyon régi és nagyon hatásos nyomatékosító eszköz a költészetben (gondoljunk Adyra), de negatív hatású akusztikailag, zeneileg sem előnyös a hétköznapi nyelvhasználatban. Nem is szólva arról a nagyon fontos, alapvető követelményről, amelyet már Kosztolányi olyan plasztikusan kifejezett akkor, amikor éppen a távirati stílust jelölte meg követendő példának, mondván, úgy kell írnunk, mintha minden szóért fizetni kellene; vagyis mellőzzük a fölösleges töltelékelemeket, fogjuk rövidre mondandónkat. így a vizsgált mondattípusban bátran elhagyható mindkét azt és mindkét hogy. NB! Csak a vizsgált mondatról van szó. A szabály, ha itt egyáltalán beszélhetünk szabályról, csak meghatározott körülmények között érvényes. (Így van ez az egzakt természettudományokban is. Az a „szabály”, hogy a víz nulla fokú hőmérsékleten megfagy, csak bizonyos körülmények között — a térfogat kitágulásának lehetősége esetén — érvényes.)

Miért kell ezt hangoztatnunk? Egy másik távirati szöveg, ugyanennek a feladatnak egy másik megoldása így kezdődik: Kételkedem, bezártam-e lakásomat... Mellőzve itt a tartalmi, szóhasználati szempontokat; azt, hogy a kételkedem szó kevésbé idevágóan egyéni állásfoglalást, lelkiállapotot tükröz, tehát csupán a nyelvi megszerkesztés szem pontjából szemlélve a mondatot, a fogalmazó csoport tagjai egyhangúlag jobbnak minősítették a hogy-os formát: kételkedem, hogy bezártam-e ... De miért jobb ez?

Egyszerű hangtani, pontosabban hangképzési okoknál fogva. Az m és b hangok létrehozásában egyaránt fontos szerepe van az ajkaknak. Mindkét hang csak ajakzárral képezhető. Tehát az egyik zárhang kiejtése után szünetet kell tartanunk, hogy a másikat kimondhassuk. A beszéd folyamán kialakuló hangsorokra pedig a magyar nyelvben az jellemző, hogy az egyik hang képzésekor a hangképző szervek racionálisan előre igazodnak a következő hanghoz, a képzés helyét, módját ennek megfelelően már előre hozzá igazítják (pl. a zöngésség szerinti hasonulás nagyon gyakori eseteiben: hoztam- hosztam). Ha a hangképzés folyamatában nincs meg ez az előre néző gondoskodás, nem megfelelő az előkészítő szervezés, zökkenő áll be ugyanúgy, mint bármely más fizikai vagy szellemi munka végzésében. Mondatukban ezt a zökkenőt küszöböli ki a két zárhang egymástól való eltávolítása a beiktatott hogy segítségével. Ezért „érezzük” jobbnak a Kételkedem, hogy bezártam szerkezetet.

Intő példa ez a kis mondat arra is, hogy a nyelvi sajátságokat nem lehet egymástól elkülönítve vizsgálni, hanem csak a maguk sokszorosan összeszövődő, bonyolult rendszerében.

A nézzék meg, bezártam-e vagy nézzék meg, hogy bezártam-e mondatformák hogy-os vagy hogy nélküli használatában a tágabb szövegkörnyezet, a folyamatos beszéd során

— többnyire önkéntelenül — kialakított beszédritmus ad több-kevesebb segítséget, útbaigazítást. Azért csak többet-kevesebbet, és nem pontosat, mert a prózai beszédritmus törvényei jórészt feltáratlanok, egyéni ízlésünkre, zenei, esztétikai érzékünkre kell hagyatkoznunk. Próbáljuk meg, mivé lenne Juhász Gyula közismert, gyönyörű verssora, ha a merev nyelvtani szabályok egyoldalú alkalmazásával akarnánk „helyesbíteni”: Milyen volt szőkesége, nem tudom már... Nyelvtani sémák szerinti felépítésben: Nem tudom már azt, hogy milyen volt szőkesége.

De ideje immár, hogy visszakanyarodjunk a címül (vagy ürügyül) választott egyszavas Összeesküdtem mondathoz. Az egyszavas mondatok nem ritkák, nem ismeretle-