Irodalmi Szemle, 1974

1974/2 - Bábi Tibor: Tűnődés egy monográfia és Lőrincz Gyula két rajzsorozata felett

belső logikájáról, vagy — ahogy Kassák fogalmazta meg, a „rajzművészet öntörvé- nyei“-ről.

Lőrincz Gyula témavilágát Ladislav Saučin pontosan meghatározta, s meggyőzött bennünket arról, hogy a festő nem akart és nem akar kitörni sem az időből, sem a térből. Ezek után kövessük szemmel, mi történik akkor, ha a művészt a dolgok intenzív totalitását vetítő szándék vezérli.

Különös, paradox helyzet áll elő. Nem a „kafkai semmit“ öltözeti érzékelhetően reális formákba, hanem a megismert s az életérzés számára fellelhető — olykor az érzékek számára nehezen megközelíthető realitást ábrázolja, de nem a stílrealizmus eszközeivel.

Nyilvánvaló, hogy itt az alkotó képzelet lép működésbe; Lenin szerint a legegyszerűbb általánosításban, a legelemibb eszmében is van képzelet. Míg a tudományos életben a hipotézisek, kísérleti munkamódszerek, modellek stb. létrehozásában van nagy szerepe, addig a művészi alkotómunkában a valóság újrateremtésében.

A művészi tudat viszonylag szabadon rendelkezik az észlelés formáival, a képzetekkel, mint a dolgoknak érzéki, szemléleti, de ugyanakkor általánosított képeivel. Lehe-