Irodalmi Szemle, 1974
1974/10 - FIGYELŐ - Bába Iván: Pilinszky János: A nap születése
egy részét. Érezhető, hogy a költő-mű- fordítók szeretettel álltak helyt igen nehéz, szinte a lehetetlent ostromló munkájukban. Mert Lukáč szövege nagyon nehezen adja meg magát a fordítónak: -tökéletes versformái, kristálykeményre csiszolt mondatai, bonyolult szimbólumrendszere mind csupa buktató. (Hogy ő tudatosan vállalta ezt a magasfeszültségű artisztikumot, arról vall „Taká má byť” című ars poeticaszerű szonettjében). Így érthető, hogy a fordítások csak többé-kevésbé sikeres megközelítések, mégis a szeretet, amely- lyel készültek, sok nehézséget áthidalt. Az idősebb generáció inkább a költemények tökéletes formájának, hangulatának, jellegének visszaadására koncentrált és szabadabban kezelte a szöveghűséget. A fiatalabbak szövegei viszont pontosabbak. Kitűnő a válogatás és az utószó is — Szalatnai Rezső munkája —, amelyből a magyar olvasó élénk és átfogó képet nyerhet e velünk oly igen rokon nagy szlovák költőről. (Európa Kiadó, 1973) Jánosy István Pilinszky János: A nap születése A Nagyvárosi ikonok „fülszövegén” olvashattuk Pilinszky véleményét a minőség és a mennyiség összefüggéséről. A madár szárnyalása nem a szárnycsapások számától függ. Egy-egy szép, méltóságot, nagyságot árasztó mozdulat magas szárnyalást biztosíthat. Az említett kötet megjelenése óta Pilinszky „szárnycsapásai” megszaporodtak. Megmaradt-e a költő szárnyalásának méltósága, nagy- szerűsége? Pilinszky János és a gyermekvers: nehezen elképzelhető találkozás. A befelé forduló, vívódó, megtisztulást vágyó költő hogyan tudhat szólni a gyerekekhez? A nap születése című kötete hat verses mesét tartalmaz. Nehéz és veszélyes vállalkozás. Az Anyegin írása közben jegyezte le Puskin: „Nem regényt írok, hanem verses regényt. Ördögi különbség.’’ A verses mese is ötvözet, a mese és a (gyerek )vers ötvözete. Tartalmi elemeit, motívumkincsét, alakjait, belső formáját a mese világából meríti, külső formai megoldásában viszont igényes verstani-esztétikai követelményeknek kell megfelelnie. Pilinszky kísérletezik ezekkel a művekkel. A hat mese különböző „műfajú” (a verses mesén belül), s ezeknek a lehetőségeit méregeti a költő. A naphajú királyleány és az Aranymadár című mesékben a magyar nép mesék legismertebb motívumait alkalmazza. A népi hős (Áron, illetve Mihály) legyőzi a sárkányt, kiszabadítja a királylányt, s az ármánykodás ellenére elnyeri méltó jutalmát, a királylány kezét. A népmesék közismerten sokszínű, gazdag meseszövése, motívumanyaga itt természetesen és szükségszerűen leegyszerűsödik. A költő azonban kissé önkényesen bánik a mesével, egy-egy mozzanatot motiválatlanul hagy, illetve gyengén motivál (például az Ezüst-lovag gyilkossága). A képanyag és a verselés tekintetében ez a két mese a legkevésbé sikerült. A nyolcsoros versszakok utolsó rímpárja többnyire nem cseng össze, a mese folyásával nincs összhangban. A balladisztíkus mesék sokkal egységesebbek, közelebb állnak a költő alkatához. A madár és a leány: a románc és a ballada találkozása. A leány a madár hívó szavára elutasító választ ad: „Nem mehetek, kicsi a házad! Nem mehetek, kicsi a házad!”, s miután a madár elröppent, akkor döbben rá magányára. A költő a szerelemről szóló népballadák témáját formálja mesévé, azok szimbolikus tartalmát megőrizve. A verselés néha itt is döccen, de a refrén megfelelő helyen történő megismétlése, a jó ritmikai és rímelési megoldások a mesét élvezetessé, pergővé, feszültté teszik. A bűn, a bűnhődés és a megtisztulás — ez az Ének a kőszívű királyról című meseballada tartalma. A verset olvasó felnőtt rögtön megtalálja a párhuzamot: „Sűrű, sötét az éj, dühöng a déli szél...” (Arany János) „Sötét volt még az ég, aludtak még a fák .. (Pilinszky)
