Irodalmi Szemle, 1974

1974/10 - FIGYELŐ - Jánosy István: E. B. Lukáč: Oda az utolsóhoz és az elsőhöz

költő vagyok, bohóc vagyok és pap és egyben bálvány.’’ (Vozári Dezső fordítása)

A költő ez ellentét-párokat mind mélyen átéli magában, de összebékíteni, racionálisan egy nevezőre hozni nem tudja: hogy lehet egybeharmonizálni Claudel fenséges, lelkendező Isten-látá- sát és Hitler megsemmisítő táborait? Sehogy. A világ logikai pántjai szétszakadoztak. Mit tehet a költő? A dialektikához folyamodik, hiszen ez a valóság egyetlen reális látásmódja: a kül- és belvilágot egymással csatázó ellentétpárok harcterének élni át és így ábrázolni versben, s nem holmi struccpolitikával valami hamis álharmónia illúzióját látni belé. Lukáő nagyobb költő annál, hogy holmi „művészi tökély”-mennyor- szágban, vagy valami fragmentált izmusban otthont találjon. Nyugtalan lelke örök hontalanként űzi az ellentétek ke- resztezési pontjára, a „keresztutakra”:

„... vagonritmus az én zeném, a vágy a keresztutakra hajt. Könnyeidet megkönnyezem, s csókom

búcsúcsók. Csak gyorsabb indulásra késztetnek

a marasztaló szók.” (Zádor András fordítása)

A szerelemben is ugyanezt a dialektikát éli át, mint a Világban. Mint új Tanháuser, egyetlen eksztázissal szereti Szent Erzsébetet és Vénuszt, és e kettős szenvedély összeegyeztetlenségében vergődik. Számára a szerelem nem privát ügy, hanem a kis polaritás átélése, amelyben mint Mikrokozmoszban tükröződik a Makrokozmosz.

Az őspolaritásnak ilyen átélése gyöt- relmesen nehéz, hiszen állandóan tudat- hasadással fenyeget és ez a veszélye- zettség a legtöbb szellemet meghátrálásra bírja — valami álharmóniába, aka- démizmusba, öncélú tökély-kultuszba. Csak olyan dinamikus szellemek tartottak ki makacsul a dialektika mellett, mint például Dante, Shakespeare, Milton, Petőfi, Madách, Ady, Dylan Thomas, és a zenében például Beethoven, Bartók. Ady és a Nyugatban tömörült költőtársai között éppen ezen a ponton támadt nézetkülönbség: képtelenek voltak követni Adyt épp az Élet Teljessége megragadásában, és abban a dialektikus attitűdben, hogy a végső ellentéteket saját lelkében ütközteti — ebben sem Babits, sem Kosztolányi nem értették meg Adyt, és nem tudták követni, hanem a „homo aestheticus” maguk csinálta rezervátumába kerítették be magukat és önigazolásul esztétikai kifogásokkal marasztalták el Adyt. Csak Hitler Sátándémona ébresztette rá Babitsot arra, hogy újra föl kell emelnie Ady zászlaját. Meg is tette utolsó korszakának nagy verseivel. Mily nagyszerű, hogy ugyanakkor Szlovákiában Adynak épp e dialektikus Teljesség-igénye fejlődött tovább elsősorban Lukáő költészetében. Adyval párhuzamos Lukáő szimbolizmusa is. (Nem minősíthető Ady hatásának, hiszen mindketten a franciáktól tanulták, ezért jobb szó a párhuzamosság). Lukáő szimbolizmusa szervesebb és egzisztenciálisabb, mint Adyé, hiszen Ady még a liberális világban élt, amikor mindent nyíltan megírhatott (meg is írta!), a szimbolizmus nála inkább csak stílromantika, amely későbbi verseiben mindjobban háttérbe szorul. Lukáő számára viszont a 30-as évek végén ez volt az önkifejezés egyetlen nyitva maradt lehetősége. Csak egy példát. Az Európa vers. A szimbólum készen kínálkozott, hiszen a földrész az antik elcsábított lányról kapta a nevét. De a görögök számára a ragyogó szőrű bika Zeusz volt, akinek ilyetén szerelmi, csínytevése inkább románcnak hatott. A versben szereplő bika viszont az a Sátáni Szörnyeteg, akit oly jól ismerünk Picasso Guernica című képéről.

Néhány vonással szerettem volna fölvázolni: hogyan van jelen Lukáő a magyar költészetben, miben fejlesztette tovább Ady örökségét. Csakhogy mint szlovák költő, ő elsősorban Hviezdoslav örököse, és mint Illyés nálunk: a modern francia költészet „nagykövete” Szlovákiában. És mindenekelőtt nagyon markánsan eredeti költő. Talán más alkalommal erről is szó eshet. Párizzsal telített költészete arra int, hogy más ösztönzéseket is lehet onnan hazahozni. Az avantgard a maga ízekre boncoló és kirekesztő tevékenységével sok új lehetőséget tárt a költők elé — de az új lehetőség még nem minden: eszköz csupán, „cifra szolga”, maga a költészet nem mondhat le a tartalomról, a teljesség kifejezésének igényéről — erre figyelmeztet minket Lukáő gazdag életműve.

Az Európa Kiadó egészében színvonalasan tolmácsolta Lukáő költészetének