Irodalmi Szemle, 1974
1974/10 - FIGYELŐ - Fogarassy László: Khín Antal (1884—1973)
1884—1973 A szerkesztőség csak későn és véletlenül értesült róla, hogy 1973. november 26-án Budapesten meghalt Khín Antal nyugalmazott tanítóképző-igazgató, a Magyar Mező- gazdasági Múzeum tudományos munkatársa. Sokkal itöbb volt ennél: az 1928-ban Somorján alapított és a jelenleg Dunaszerdahelyen működő Csallóközi Múzeum első vezetője egészen 1939-ig. Ű rakta le alapjait ennek a sok viszontagságot látott gyűjteménynek, és sorsát szinte haláláig figyelemmel kísérte. Khín Antal 1884. április 18-án született vajkai halászcsaládból. Alsófokú iskoláit Somorján, a tanítóképzőt pedig Modorban végezte, ahonnan Budapestre került, a polgári iskolai tanárképző főiskolára. Utána a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanári oklevelet szerzett és magyar nyelvet tanított a znióváraljai, majd stubnyafürdői tanítóképzőben 1919-ig. Ekkor átmenetileg rendelkezési állományba került, majd a somorjai, később pozsonyi magyar polgári iskolában tanított, a bécsi döntés után visszahelyezték Somorjára. Innen 1940-ben Lévára került mint az ottani tanítóképző igazgatója, majd rövidesen Budapestre, a minisztériumba, de onnan is nyugdíjazták. Mint nyugdíjas a Városligetben levő Magyar Mezőgazdasági Múzeumban végzett tudományos és szervező munkát. A Csallóközi Múzeum megalapításáhak gondolata a pozsonyi Uránia Tudományos Egyesülettől indult ki. Amikor Khín Antal a múzeum vezetését elvállalta, az volt az elgondolása, hogy Somorja község (volt szabad királyi város) és az egykori Pozsony megye (Csallóköz) történetének és természetrajzának szolgálatába álljon, évkönyve és egyéb közleményei pedig Csallóköz monográfiájának anyagát gyűjtsék össze. Mind Somorja község képviselőtestülete, mind pedig Holovič járási főnök lelkesedéssel támogatták a kezdeményezést, így tehát a Csallóközi Múzeum a községháza egyik szobájában megkezdhette tevékenységét. Egyidejűleg Jankó Zoltán szerkesztésében megjelent a múzeum hasonnevű kiadványa is, amelyben Khín Antal „Mit beszél a Csallóköz”, „Gönczöl táltos” és „Csallóközi vizahalászat” című dolgozatait tette közé és egyúttal közölte a Kisfaludy Zsigmond pozsonyi kanonok hagyatékában levő kéziratból a „Somorja az Árpádok alatt” című fejezetet. A többi szerző közül legalább Szekfű Gyula, Kemény Lajos és Kessler-Balogh Edgár nevét kell fölemlíteni. Khín Antal a második világháború után is folytatta publikációs tevékenységét. A nagyközönség nemcsak a rádióban és televízióban tartott előadásaiból, hanem az „Élet és Tudomány” című ismeretterjesztő hetilapból is ismerte. Mind ebben, mind pedig a szakfolyóiratokban megjelent tanulmányaiban gyakran emlékezett meg szülőföldjéről. Ezek közül legalább a somorjai halászcéhről szóló cikkét említjük meg, amely a Magyar Mezőgazdasági Múzeum 1965—1966. évi Közleményeiben jelent meg. Amilyen szorgalmas, épp olyan szerény ember volt világéletében, és olyan csöndesen távozott közülünk, hogy legfeljebb egy-egy rövid újsághír emlékezett meg róla. Amikor e sorok írója (egyúttal Khín tanítványa is) a nekrológ közzétételével adósságot ró le, nem mulaszthatja el megemlíteni, hogy Csallóköz monográfiája — leszámítva az eddig megjelent részletmunkákat — még mindig megírásra vár. Khín Antal szülőhelye, a vajkai nemesi szék, illetve közbirtokosság nemrég megkerült és egyelőre a plébánia őrizetében levő irattára hálás anyagot nyújtana a mostani történészgenerációnak. Fogarassy László Khín Antal fioyelő
