Irodalmi Szemle, 1974

1974/10 - NEMZETISÉGI KULTÚRA - Németh István: Amatőr képzőművészetünkről

szerdahelyi szakkörnek, az a legnagyobb hátránya, hogy csupán amatőr képzőművész vezeti.

Ilyen szempontból tehát szerencsésebb helyzetben van a nyitrai szakkör, amelyet az idős Bártfay Gyula vezet, vagy a szeredi képzőművészeti szakkör, amelynek szintén szakképzett festő a vezetője.

Említettem, hogy az amatőr képzőművészeti mozgalom a hivatásos művészét árnyékában, annak visszhangjaként él. Ez a megállapítás jó értelemben véve érvényes az érsekújvári amatőrökre. Ügy is mondhatnám, hogy rendkívül szerencsés helyzetben van ez a város, mert az amatőrök a múltban és ma is olyan jelentős művészektől tanulhattak és tanulhatnak, mint Kukán Géza, Zágel Gyula, Thain Viola, Zmeták Ernő, Ottakár Csicsátka, Melis György, Vanek Imre és mások. Érsekújvár más szempontból is szerencsés. A műpártolás szervezeti formát öltött, a város kulturális intézményei, szervezetei mellett megalakult a képzőművészetkedvelők köre, amely maga is szervez és rendez kiállításokat, nemcsak a hivatásosak, de az amatőrök számára is. A kör vezetői: Balogh György, Hübsch Sámuel, Jánossy Sándor és Sidó Zoltán.

Tovább menve az amatőr képzőművészet szervezettségi formáin, a járások amatőr képzőművészeti mozgalmát a kerületek, majd központilag a Népművelési Otthon hivatott összefogni, ők szervezik az évente megismétlődő kerületi és a központi (dubnicai) seregszemlét.

Ezeken a seregszemléken — mind a kerületi, mind a központi tárlatokon — a zsolnai, besztercebányai, pozsonyi, dubnicai, kassai és eperjesi képzőművészek mellett jelentős helyük van a magyarlakta vidékek festőinek is. így például nemcsak a nyugat-szlovákiai kerületi tárlaton, de Dubnicán is nagydíjat nyert Platzner Tibor. Utoljára 1973-ban az egyik plakátjáért kapott II. díjat. Lipcsei György „Vietnami anya” című szobrát 1973-ban plasztika-kategóriában nagydíjjal jutalmazták, az idén pedig Andrási József a grafikában nyert nagydíjat.

De a komáromi kör is kapott első díjat az országos tárlaton, és tagjai közül Platzner Tiboron kívül Mester Pál, Fügedi Jenő, Kocsis Ernő, Lengyel Zoltán, Jaroslav Kolár, Németh Endre és mások munkáit is díjazták. Többen oklevelet kaptak. Kocsis Ernő, rajzszakos tanító rendszeresen megnyeri kategóriájában az első díjat, és ezért többek között beválasztották az Esztétikai nevelés (Estetická výchova) című, Prágában megjelenő lap szerkesztőbizottságába.

Amit a felnőtt mozgalomról elmondhattunk, nevezetesen, hogy a magyarlakta vidékek amatőr képzőművészete szerves részét képezi a mozgalomnak, azt sajnos nem mondhatjuk a gyermekekkel kapcsolatban. Kár, hogy ez így van, mert ez a terület rendkívüli lehetőségeket kínál iskoláink számára, hiszen nem ritka az olyan eset, hogy egy-egy iskolának, óvodának a növendékei eljutnak munkáikkal az országhatárokon túlra, és például Japánban, Indiában vagy másutt is díjakat nyernek.

Iskoláink, főleg a falusi iskolák már nem mindig küzdenek helyiséghiánnyal és anyagi nehézségekkel, s mégis azt tapasztaltuk, hogy nem eléggé becsülik a rajzszakos tanítóik, de a magasabb szintre jutott amatőr képzőművészek munkáját, azaz az esztétikai nevelés eme formáját, s olykor rosszindulatból, máskor pedig furcsa féltékenységből vagy tudatlanságból teszik lehetetlenné a tanítóknak a képzőművészeti oktatótevékenységét.

A dubnicai és zsolnai seregszemlén (gyerekművészek országos kiállítása) időről időre más szlovákiai városokban vagy Csehországban (például Gottwaldovban) rendeznek országos vagy országos érvényű amatőr képzőművészeti kiállítást, amelyen részt vesznek a magyar származású képzőművészek is.

A külföldi amatőr képzőművészeti tárlatok, pályázatok már rendszerint meghívásosak vagy hazai zsűrik választják ki a munkákat, és így ezekre nem mindig jutnak el a fenti amatőr képzőművészek. De van erre is példa. Rácz László kiállított Egyiptomban, Lengyeloszágban, Magyarországon és Jugoszláviában is, ahol II. díjat nyert a különleges technikával készült monotípiáival.

Ha azzal kezdtük a tanulmányunkat, hogy az amatőr képzőművészet épp olyan változatos, mint a hivatásos, akkor ezt nemcsak tematikailag, formailag és művészeti irányzat szempontjából értettük, de társadalmi helyzete szerint is.

Míg ugyanis a múltban egy-két nyugdíjas, néhány vasúti pályaőr vagy télen farics- káló parasztember foglalkozott a népművészethez közelálló képzőművészettel, addig a mai gazdag élet rendkívül széles körbe vitte szét a képzőművészetet, s ilyen