Irodalmi Szemle, 1974
1974/10 - NEMZETISÉGI KULTÚRA - Németh István: Amatőr képzőművészetünkről
szempontból szinte kitapintható típusokat különböztethetünk meg a rendkívül sokrétű mozgalmon belül. Ha ebből a szempontból próbáljuk meg csoportosítani az amatőr képzőművészeket, akkor először is két egészen különös esetet kell említenünk, mint amilyen Leibstöckl Jenő és Osztrovszky József művészek helyzete. Ez a két alkotó a hivatásos művészet minőségi szintjét elérő munkákat készít, megbízható mesterségbeli tudással rendelkezik, ám szerény életkörülményeikkel is megelégednek. Tudnivaló, hogy propagátori, illetve kádári besorolásban dolgoznak ezerhatszáz, ezernyolcszáz koronás havi fizetésért. Alkotásaik művészi értékek; munkájukat odaajándékozzák egy-egy hazai vagy külföldi politikai dolgozónak. Ilyen formában egyik-másik alkotásuk eljutott és eljut messze az ország határain túl, s nagy értékekként tartják számon. Megrendelésre Árva megyei tájakat, életképeket festenek vagy a szőlőmunkával kapcsolatos jeleneteket faragnak a fába. Az amatőr képzőművészek egy másik csoportja az öregségi vagy a rokkantsági díjból élő alkotó. Közéjük sorolható a nádszegi Juhos Rezső, a köbölkúti Linter István, az érsekújvári Balogh György, a kassai Tóth Ilona vagy a füleki Tóth Pál, aki tengerészként bejárta a világot, s most amikor öregkorára megvette a lábát a szárazföldön, nyolcvanvalahány évesen örökítgeti az emlékeit. A háziasszonyok is a mindennapi fárasztó, kimerítő háztartási munka és gyermek- nevelés mellett művelik a művészetet. Példaként a kalondai Simon Jánosnét és a besenyői (versírással is kísérletező) Petrlcska Júliát említeném. Van amatőr képzőművész, aki foglalkozására nézve bányász, más vasutas vagy éppenséggel szövetkezeti gyalogmunkás, mint a hanvai Igo Aladár, vagy festő és mázoló, mint Fügedi Jenő. Ök fárasztó testi munkájuk után ülnek a vászon vagy a súlyos diófa elé. Amatőr képzőművészeknek számítanak a különböző kulturális intézmények, üzemek, gyárak, kórházak képzőművészeti propagátorai és szakelőadói, illetve kultúrpolitikái dolgozói, mint a dunaszerdahelyi Rácz László, a lévai Tunák Zoltán és rozsnyói Andrási József. A fentiek mellett rendkívül jelentős helyet foglalnak el az amatőr képzőművészek között a tanítók és a tanárok. Ez. nem véletlen, mert amellett, hogy eléggé magas- színtű képesítésben részesülnek, intellektuális foglalkozásuk időben és más vonatkozásban is elég nagy lehetőséget nyújt a számukra ahhoz, hogy önmagukkal foglalkozhassanak, hogy kifejezzék saját gondolataikat, vagy megpróbálják megörökíteni annak a tájnak a legbensőbb életét, amelyben élnek. A tanítók közül a legérdekesebbek a nemrégiben a komáromi múzeumban kiállított Janiga József, valamint a Farnadon tanító Szilva József és Fiala Tibor, továbbá a velük kiállító somorjal Diósi László (jelenleg Pozsonypüspökin tanít). Ide sorolható az ugyancsak a Dunamenti Múzeumban bemutatkozó Kocsis Ernő, a losonci Varga Ervin és a már említett Ágoston Tibor tanár a füleki gimnáziumból. Különös csoportot alkotnak Janiga József, Szilva József és Diósi László tanítók. Már a nyitrai pedagógiai fakultás diákjaiként alkotó hármassá egyesültek, s azóta is összetartanak és időről időre együtt állítanak ki. Egészen speciális és sokra hivatott alkotóként tartjuk számon az olyan fiatalokat, mint Lipcsei György, Matkovics Éva, Mester Pál. Ök azok, akik mindenképpen többre hivatottak és közülük kerülnek ki majd a hivatásos képzőművészek az akadémia elvégzése után. Ök azok, akiknek egy ideig köze volt az amatőr mozgalomhoz, de aztán kiváltak belőle, mint ahogy kivált például Dúdor István, Bürger Blanka, Nagy Mária vagy Finta Ferenc, akiket több-kevesebb próba után felvettek az akadémiára és ma egyetemisták. Természetesen ha nem is dől a pénz az amatőrök erszényébe, olykor egy-két vásárlásnak is tanúi lehetünk. így például a nádszegi Juhos Dezsőtől vásárolt nemcsak a galántai, hanem a nagyszombati múzeum is. Janiga Józseftől az összeállításunkban is szereplő képet a nyitrai Kerületi Galéria vette meg. Linter Istvántól és másoktól Is vásároltak a múzeumok. Igo Aladártól pedig a nyitrai mezőgazdasági múzeum rendelt falusi élettel kapcsolatos képeket. Olykor magánemberek is vásárolnak az amatőr képzőművészektől. Egyik-másik művész száz-kétszáz koronáért, nagyság szerint adogatja el a „művészeti” képeit, da általában inkább az jellemző, hogy nem, vagy csak nagyon ritkán adják el a képeiket,
