Irodalmi Szemle, 1973
1973/9 - HAGYOMÁNY - Csanda Sándor: Fábry Zoltán és Sziklay Ferenc levelezése
irodalomnál is nagyobb szerepe volt Földes Sándor komáromi költő és pártfunkcionárius hatásának. Ezt Fábry 1966-ban egy hozzám írt levelében is közölte, hangsúlyozva azt is, hogy Földes a harmincas években már elhagyta a pártot, s az akkor kiadott kötetéből (Némák indulója) hiányzik a szocialista eszmeiség, sőt a rendszerező elv [ciklusok) is. E levelek tanúsága szerint Fábry szinte egyszerre érett igényes kritikussá és kommunistává. Az itt kifejtett álláspontját tükrözik az akkoriban közölt kritikái is: például Farkas Istvánt 1926-ban még magához közelállónak érezte, mégis rendkívül szigorúan bírálta Emberirodalom hamis utakon című cikkében: „Farkas István regényét vállveregetve dicsérték a kritikusok. Hamis váltóállítás... Ellenszere: brutális, ébresztő főbekólintás. Ha ez a főbekólintás felébresztené Farkas Istvánt — jó volna. Szeretném. Akarnám.“ Tehát elutasító bírálataival is segíteni akart, irodalmunk fejlődésének ügyét szolgálta, s mindez egyre határozottabb erkölcsi magatartássá, kritikusi és emberi jellemvonásává vált. Egy kisebbségi irodalomban (mivel kevesen vannak) közel állnak egymáshoz az emberek, ezért látott Fábry küldetést abban, hogy a baráti vállveregető recenziókkal szemben a szigorú kritika mércéjét alkalmazza, nehogy Rácz Pál Gorkijnak képzelje magát. Bizonyára Sziklay Ferenc szeretetre ösztönző soraira válaszol azzal a szellemes meghatározásával, hogy a szeretet néha „megbocsáthatatlan gyengeség“ s az osztálytársadalmakban elválaszhatatlan a gyűlölettől. A közölt írásokból azt is látjuk, hogy Fábry 1924-ben már nemcsak esszéiben, hanem magánleveleiben is expresszionista módon fejezi ki magát. Egyre gyakrabban használja a megállásra, a következtetés levonására figyelmeztető kettőspontot, az egy szóból álló mondatokat, a képszerű kifejezéseket, alkalmi szóösszevonásokat stb. Ezért leveleinek stílusa is gyakran költői jellegű: „Az új szappanbuborék. Játék. Szavak. Oj szókéjelgés. Oj álarc.“ „De hang: élő hang. És kéz, és ököl, és tányér, és megint ököl. De mozdulat: szeretet — és sokszor, legtöbbször: gyűlölet. Gyűlölet a szeretetért. A nyers hang, nyers ököl. Tiszta utcát! Szabad levegőt. Szabad teret. Mozgás!“ Fábry nem véletlenül idézi leveiben Földes Sándort, ezek a kifejezései is az ő akkoriban közölt verssoraira hasonlítanak. Mert Fábry Zoltán nemcsak kritikus és publicista, hanem költő is. Stósz, 1922. X. 5. Kedves Feri! Őszinte köszönettel olvastam kedves soraidat. Bizony egy kis lelkiismeretfurdalást éreztem: a Te gondoskodó jóságoddal szemben mit adhatok én Neked? Látod: a múltkor küldtél 50 koronát és én még meg sem köszöntem. És most itt van leveled, és már újabb meleg napsütést küldtél magányomba. Egyetlen út van, amelyen ezentúl feléd haladhatok — és ez a munka. Hogy érezni tudjad, hogy lássad: megérdemeltem a fáradozásodat, a Te első kézfogásodat. Most még csak így — melegen köszönettel tudok feléd tapogatózni, de szeretném, hogy egyszer minden külső szó nélkül érezd munkám beszédét. Tehát: fel tovább a dologra. Még decemberben írtam Neked egy levelet, melyben közöltem, hogy ha a „Haláltánc“ megjelenik — úgy azt feltétlenül át akarnám simítani, itt-ott a hézagokat kitölteni, egyes igazságokat súlyosabb bizonyítékokkal támogatni. Akkor levelemben mindezt megindokoltam — és most, amikor úgy Merényi leveléből és a Te soraidból most felém cseng az elismerés — kötelességemnek érzem, hogy a jót csakugyan méltóvá tegyem az előlegezett elismeréshez. Természetesen nem átdolgozásról van sző, csak amolyan igazi átfésülésről; egyes gyengébb példáknak színesebb, döntőbb, vonzóbb mondatokkal való pótlása, ill. helyesbítése. így tehát a kéziratra feltétlenül szükségem van — és előre is köszönöm, ha elküldöd. írd meg kbelül a terminust, amikorra vissza kell küldeni. Egészségi állapotom talán jobb, mint most egy éve. Legfeljebb most a tavasz néha- néha 37 felé ugrasztja a higanyt. Van megint egy nekem való munkám, egy drága élményem. Egy belga festő rengeteget vitatott, gáncsolt és dicsért képsorozata: Krisztus passzió. Rám megdöbbentő hatású. Talán most fog a Naplóban megjelenni egy cikkem róla (természetesen csak állt. hangulati személyi reflexiók). A belga festő, Albert Servaes — és én, a kis senki állandó levelezésben állunk, már a barátságnál tartunk.
