Irodalmi Szemle, 1973

1973/10 - Kecskés László: Komáromi földrengések

Kecskés László

komáromi földrengések

Az ember ősidők óta állandó küzdelemben áll a természet pusztító erőivel. Közülük egyikkel-másikkal — például a tűzvésszel és az árvízzel — sikerrel veszi fel a harcot, a földrengésekkel szemben azonban, a technikai fejlettség mai magas színvonala mellet is, még tehetetlen.

A földrengéseket a földkéreg mélyebben fekvő részeinek különféle okokból keletkezett megrázkódtatásai okozzák. A földlökéseknek a mélyben levő fészkét hipocentrumnak, az e fölött merőlegesen fekvő területet epicentrumnak nevezzük. A felszíni rengések az epicentrumban a legerősebbek.

A földrengések erősségét többféle módszer szerint mérik. Legismertebb a Mercalli- Cancani-Sieberg féle 12 fokos skála.

1. fokozat: Csak műszerrel mérhető lengések.

2. fokozat: Házak lengései, egyes személyek megérzik a mozgásokat.

3. fokozat: Házak lengései, mindenki megérzi a mozgásokat.

4—5. fokozat: Szabadban is érezhető lengések. Ablakok megcsörrennek, tárgyak kilendülnek.

6. fokozat: A harangok maguktól megkondulnak; a lakásban a bútorok megmozdulnak, egyes tárgyak eldőlnek.

7. fokozat: Kémények ledőlnek.

8. fokozat: Házak (kb. 25%) beomlanak.

9. fokozat: Házak (kb. 50%) összedőlnek.

10. fokozat: Minden ház megsérül vagy beomlik.

11. fokozat: Épületek teljes elpusztulása.

12. fokozat: Minden emberi alkotás elpusztul.

Évszázados megfigyelések azt bizonyítják, hogy Földünk néhány részén nagyon gyakoriak a földrengések, más területeken viszont csak ritkán fordulnak elő. A Kárpátok medencéje az utóbbi kategóriába tartozik, mégis több itt végbement, hatalmas erejű földrengésről tudunk.

Komárom e téren szomorú nevezetességre tett szert, mert az egész történelmi Magyarországon itt volt a legtöbb és a legtöbb emberáldozatot követelő földrengés.

A földrengések félelmetessége és pusztításai mély nyomokat hagytak az emberek lelkében, akik megrázó élményeiket írásban is rögzítették. A legrégebbi komáromi földrengés, amelyről tudunk, nagyon nehéz időben sújtotta a várost. Komárom vára 1594-ben élte át legválságosabb napjait. Szinán basa százezres seregével kerek egy hónapig ostromolta, de nem tudta bevenni. A város ekkor teljesen elpusztult, lakosai azonban megmenekültek, mert még időben elköltöztek Nagyszombatba (a mai Trna- vába). Onnét csak 1598-ban tértek vissza, s ekkor építették újjá Komáromot.

Alig múlt egy év, s 1599. október 1-én újból rémület szorította össze a szíveket. A régi feljegyzések így számolnak be, az eseményről. „Földrengés volt Komáromban ... október eleje táján, amikor a Duna szerfelett megáradt, mélyebb helyeken források törtek elő, kémények omlottak le... tartósan remegett a föld, földalatti dörejjel és