Irodalmi Szemle, 1973

1973/10 - — vim —: Kísérőszöveg néhány vershez

Iasiban. A két dátum közé változatos élet zsúfolódik. Állások és állomások számtalanja: a bölcsészetet, majd jogot tanuló diák, a tanár, a tisztviselő, a szerkesztő; Bukarest, Iasi, a balkáni háború, török fogság, szabadulás.. . Első verseskönyve, az 1919-ben megjelent Paródii originate (Eredeti paródiák) Karinthy így írtok ti-jéhez hasonlítható. Ebben a gyűjteményben szinte valamennyi kortársát parodizálta; ő maga irodalmi-kritikai szemelvénynek nevezte kísérleteit. Későbbi köteteiben állatok és növények keserveit, kis tragédiáit írta meg aiszóposzi és La Fontaine-i ravaszsággal. Szomorkásán vidám dalokat szerzett, balladákat, rapszódiákat. Magyarul — a fent említett kiadványon kívül — két kötete jelent meg: az Őszi rapszódia (1954; Válogatott versek), és a Költemények (1957).

Lépjünk azonban tovább. Kíséreljük meg meghatározni a versválogatás témáit. Legalábbis vázlatosan. Társasági pletyka egy házaspárról; mutatványok Villon maszkjában; négysorosok villámcsattanása; párák, illatok gomolygása; csillagtól csillagig szálló bogárkák; zenével keretezett pasztell-rajzok; Watteau festményei mögött elro bogó gyorsvonat; a nyáj előtt ballagó öreg csobán; a havasok világa; hóban poroszkáló vándorok. Verseiben fecskék fejtik ki véleményüket, a békák a föld panaszdalát fújják a végtelennek,“ egy fűz hangfogót tesz úgy beszél“, a napraforgó (a napraforgó- vénasszony) pedig „fél, hogy tél jön, csikorgó / S kihullnak a fogai“.

Különös világot ismerünk meg Topirceanu verseiből. Megmosolyogtatók az emberi jellemekkel felruházott állatok és növények; szerinte a csóka a levegőégben „mint valami reklámféle / Rikít, szinte kiabál ..." s „A galóca imát tanul, / Bifláz a vén légyölő, / S a zsinaton váratlanul / Bíborossá lép elő.“ Megírja A pokol apokrif tercináit, alvilági kísérőnek Dantét választva, s apokrif részletet álmod az Odüsszeá- hoz. „A költők mind esztelenek, s az érzés kiment a divatból“ — írja költőnk az Egy csillagocska balladájában. Miért hiszünk mi mégis neki? Idézzük őt újra: „gúnyomban is szív lakik“. S tegyük hozzá: költő szíve.

A versek hatásához, szépségéhez, az érzékletesen megformált mondanivaló áttüzesí- téséhez Bajor Andor a könyv műfordítója is letagadhatatlanul hozzájárult, kitűnő nyelv- és ritmusérzékével, humorával, a költő iránt érzett szeretetével és alázatával. Az ő érdeme, hogy Topirceanu formamüvészete, gondolatai magyar költészetté alakultak.

—vim—

Venkov Emil: Andrej Bagar nemzeti művész portréja