Irodalmi Szemle, 1973

1973/10 - — vim —: Kísérőszöveg néhány vershez

George Topirceanu

a halál balladája

Hegyről hívta le a völgy, Lomha folyók tükre; Boglya hűvösére dőlt, Elaludt örökre.

Milyen nyáron is? mikor? Tenger lett a távol, Munkás volt, ki kubikol, Nevesincsen vándor.

A ballagó nap lenéz, Ogy száll le nyugatra, Az idő s a feledés Együtt látogatja.

Hajnal köde kavarog, Dombok válnak kékre, Ot mentéről új zajok Kúsznak közelébe.

Vár és bámul hallgatag, Mint aki vizsgálja,

Hogyan siklik fönn a nap S lent a lombok árnya.

Tűnnek a sír jelei,

Lassan elenyésznek,

S mind mélyebbre temeti Az Örök Természet.

Elfödték hát valahogy, Ott alussza álmát,

Ahol ösvény kanyarog És az erdőn átvág.

Nyárfa leng a sír felett, Gyér lombbal zödellő; Nyarakon át ott remeg, Ha ráfúj a szellő.

EzUstszárnyú reggelek Szállnak könnyű neszben, Fölriad a rengeteg, Csendje összerezzen.

De hol a lomb sűrűn áll, Tűnő naptól sárgán,

Vár egy idegen madár A juharfa ágán.

Sok nyár tüze ellobog, Zúg a fás hegyoldal, Múlnak komor alkonyok, Éjek, teleholddal.

S ha a hold pihenni tér, Felhők fodrain túl,

A sír fölött őszi szél Bús futama indul.

őszi fantáziakép

1918

Oly régi e dal, s íme, annyi sorát Zengném a füledbe, de folyton; Ősz fellege elviszi egyre tovább, Es hallom a dalt emez ablakon át, Tapasztva üveghez az orrom.

Benn hallgat a ház, csak az ágyterítő Most mintha e dalra dúdolna,

Majd könyveim éneke szárnyal elő;

S míg bútoraim kara messzire nő, Taktust ver a vén falióra.

A hajdani óra zenéje ilyen,

Bennem ha e dal szava szólal, Bús hangjaitól szomorú a szívem, Föléled a múlt is a mélyeiben,

És száll körülöttem a sóhaj.

Zümmögve a dal a magasba ered, Rágyújt az öreg ruhaszekrény;

S az ágy meg a szék, ami hétbe repedt, S hervadt levelekkel a képkeretek, rám néznek, a dalt tovazengvén.

Mezítelen ággal a kerti akác Jajongva a szélre, legörnyed.

Ott künn csak a szél szalad, ő dudorász, E dalt fütyörészi, s e dal csupa gyász, Es hullnak a mennybeli könnyek.

Mint tengeri ár, ha a partra kilép, Ogy zúg a fal éneke, bőszül:

Az asztalon árván baktat a légy, Körötte a morzsa, perecmaradék — Szegényke, a tél fele készül.

1913

Bajor Andor fordításai

Kísérőszöveg néhány vershez

George Topirceanu verseihez fogódzót, eligazítást keresve bizonyára fellapozzuk verseskönyvének (Egy kicsi tücsök balladája; fordította és az utószót írta Bajor Andor) utószavát. De Bajor az utószóból visszairányít a versekhez. Az az olvasó viszont, akinek nem áll módjában hozzájutni az említett gyűjteményhez, elvárja az életrajzi adatokat, foglalkozások, könyv-megjelenések, satöbbik támpontjait. Kezdjük tehát így: Topirceanu 1884-ben született Bukarestben (a XX. század külföldi írói c. lexikon viszont két évvel későbbi születési dátumról tud), s 1937-ben halt meg