Irodalmi Szemle, 1973

1973/10 - Balázs Béla: Az Új Szó indulása és szerepe kulturális életünkben

útját és barátságra, kölcsönös megértésre neveljék népeinket. Az érdekvédelemről sem mondtak le, erre a szerepre azonban az ország vezető erejét, Csehszlovákia Kommunista Pártját tartották hivatottnak. Munkásságukkal azt igyekeztek kifejezni és elérni, hogy megértessék: a szocializmus építésében nem állhatunk szemben a magyar és a szlovák dolgozók érdekeivel. Többször hangsúlyozták azt is, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók ne kizárólag az Oj Szótól, hanem elsősorban a párttól, valamint az állami szervektől kérjék és várják a megértést, a támogatást. Nemcsak „felfelé”, hanem többször „lefelé” is akadályokba ütköztek. Törekvésüket azonban — mint erről később meggyőződhettünk —, ha nem is minden tekintetben, de siker koronázta.

Az Oj Szó első számai minden csehszlovákiai magyar dolgozónak azt jelentették, hogy anyanyelve, a magyar szó szabadságot, sőt támogatást nyert a Kommunista párttól és a csehszlovák kormánytól. Nem frázis tehát, ha azt mondjuk, hogy az Oj Szó megjelenése történelmi fordulatot jelentett a magyar anyanyelvű dolgozók életében.

Az indulás igen nehéznek bizonyult. A szervezőknek tudomásul kellett venniük, hogy Csehszlovákiában 1948 decemberére alig maradt haladó szellemű ember s még kevesebb kommunista újságíró, újságszakember. Eleinte azt hitték, hogy enélkül a lap meg sem jelenhet. Szlovákia Kommunista Pártja segítségével és irányításával azonban a szervezők mégis hozzáláttak a magyar sajtó megindításához, megkezdték a lap anyagának összegyűjtését. Közben újabb nehézségekkel találkoztak. Hiányoztak a lap előállításához nem kevésbé fontos tényezők, a magyar szedők, nyomdászok. Ebben az esetben is a párt kiadóvállalata, a Pravda ős néhány lelkes magyar szedő sietett segíteni, hogy a szervezők ezt az akadályt is leküzdve a csehszlovákiai magyar dolgozók ideológiai és politikai ismereteiben keletkezett hézagot kitöltve és az olvasókat tudományos világnézetre nevelje. Elmondhatjuk, hogy a csehszlovákiai magyarok egyetlen napilapja a szerkesztők, a nyomdászok és az olvasók közös munkája és erőfeszítése révén alakult jelentős és népszerű pártlappá.

A közvélemény első hangjai a hazai magyar sajtó intézéséről 1948 nyarán hangzottak el. Biztosat azonban senki sem tudott. Az érdekeltek az ezzel összefüggő első megbeszélést 1948 október közepén tartották a bratislavai Metropol kávéházban. Az indulás dátuma ekkor még bizonytalan volt, de már itt nyilvánvalóvá vált, hogy nehéz feladat hárul az első magyar nyelvű lap megindítóira. Szerkesztőhiány, anyagi gondok stb.

A kitelepítések után visszamaradt magyar nemzetiségű értelmiség miután megtudta, hogy csakis baloldali beállítottságú lap megjelenése jöhet számításba — a nagyon kevés kivételtől eltekintve — félreállt, nem vállalta az úttörés nehéz szerepét. Ám az is igaz, hogy e réteggel a szervezők sem igen keresték a kapcsolatot. A lap nemcsak új szellemet igyekezett bevinni a csehszlovákiai magyar dolgozók körébe, hanem új „emberanyag”-ból akarta kiválasztani munkatársait is. Az 1948 novemberében megtartott második „szerkesztőségi megbeszélésen” vált ismertté, hogy az új magyar nyelvű hetilap első száma az eredeti tervtől eltérően nem 1949. január elsején, hanem előbb, 1948 december közepén jelenik meg.

A nyolcoldalas első szám politikai jellegű. Cikkeinek azonban mintegy a fele a csehszlovákiai magyarok sajátos problémáival foglalkozik. Többek között ilyen címekkel közölt jelentéseket és beszámolókat: „Népi demokratikus alkotmányunk szellemében oldjuk meg a csehszlovákiai magyarok kérdését", „Őszinte, baráti jó viszony alakú] Csehszlovákia és Magyarország között”, „Határozat a magyar nemzetiségű személyek helyzetéről Csehszlovákiában”, „Demokratikus kultúrát a szlovenszkói magyaroknak!”, „Megjelent a csehszlovákiai magyarok állampolgárságának visszaállításáról szóló törvény”, „Csehországból visszatérhetnek Szlovenszkóra a magyarok”, „A magyarországi szlovákok nemzetiségi jogai”, „Oj idők, új ifjúság, új feladatok”.

Az irodalmat ebben a számban néhány kulturális vonatkozású hír, beszámoló és a már említett művelődéspolitikai írás mellett Fábry Zoltán Üzenet című drámai hangú esszéje, József Attila A Dunánál című verse ős Mikszáth Kálmán Szegény Gélyi János című elbeszélése képviselte.

A név nélkül közölt, bizonyára az egész szerkesztőség véleményét tolmácsoló Induláskor című vezércikkben többek között ez olvasható: „Ma új szó, új hang kopogtat