Irodalmi Szemle, 1973

1973/10 - Balázs Béla: Az Új Szó indulása és szerepe kulturális életünkben

emlékeztetett a régi 0] Szóra, az egyik legprogresszívebb csehszlovákiai magyar művészeti és irodalmi folyóiratra, amelyet Barta Lajos, az Ady-nemzedék haladó szellemű tagja szerkesztett 1929 és 1932 között. E folyóiratba többnyire a kommunista meggyőződésű, vagy a szocializmus eszméivel rokonszenvező fiatalok írtak. A sarlósoknak is ez a folyóirat volt a legkedveltebb és a legjelentősebb fóruma. Az Oj Szó nemcsak a „sorsközösséget” vállalta, hanem hangnemével már a kezdet kezdetén az előd példáját és szellemét követte.

A kezdés körülményeihez tartozik, hogy Szlovákia Kommunista Pártja akkori elnöke 1948 novemberében magához hívatta Lőrlncz Gyula festőművészt, kommunista politikust, a Csehszlovák Köztársaság megvédése érdekében 1938-ban Tornócon rendezett nagy békemanifesztáció egyik ünnepi szónokát, és megbízta őt, hogy az év végéig adják ki a magyar nyelvű lap első számát. Lőrincz Gyula kapcsolatba lépett Major Istvánnal a kosúti tüntetés szervezőjével, a legendás hírű kommunistával, a Pravda Kiadóvállalat akkori igazgatójával, és megegyeztek, hogy a lap mikor jelenjék meg. A szükséges pénzt Major István biztosította. A kiadó a laphoz szükséges betűtípust Zsigmondi Endre régi pártharcosnak, a Magyar Nap egykori adminisztrátorának közbenjárására — a Magyar Nemzeti Bank engedélyével vámmentesen — Magyarországról kapta. Major István a cserébe ígért két vagon papír helyett öt vasúti kocsival küldött, mintegy ezzel is támogatva a magyarországi dolgozók akkoriban folyó választási küzdelmét.” (Zsigmondi Endre levélbeli közlése.)

Az Oj Szó megjelenése szoros kapcsolatban állt azzal a ténnyel, hogy a reakció 1947—48-ban Magyarországon is vereséget szenvedett. Ezt a nemzetközi szempontból is fontos tényezőt Szlovákia Kommunista Pártjának vezetői is tudatosították. Bár a lakosságcseréről és a kitelepítésről azt tartották, hogy „ez nem volt nacionalizmus vagy nemzeti sovinizmus, hanem az a szándék, hogy egyszer s mindenkorra kiküszöböljük az úgynevezett .kisebbségi kérdést’, amely államközi félreértések okozója lehet”, a párt 1948 végén megtartott központi bizottsági ülésén már elhangzott az is, hogy a mai Magyarország a demokrácia, a béke és a szocializmus táborához tartozik. Ezért a Magyarországgal szemben folytatott csehszlovák politikában olyan irányvonalnak kell érvényesülnie, amely elősegíti a két ország közötti viszony rendezését, és ami lehetővé teszi, hogy erősödjék a békéért és a szocializmusért küzdők tábora. (Vö. Népi demokratikus alkotmányunk szellemében oldjuk meg a szlovákiai magyar kérdést. Oj Szó; 1948. december 15.). E kérdést Révai József, a magyar kormány akkori minisztere is megemlítette az 1951 november derekán Füleken megtartott nagyszabású csehszlovák—magyar barátsági gyűlésen. Többek között elmondta, hogy Magyarország a legnagyobb segítséget a csehszlovákiai magyaroknak a párt győzelme, a reakció leverése után nyújtotta. A kommunisták hatalmának magyarországi és csehszlovákiai megszilárdulása eredményezte, hogy később rendeződött a két ország viszonya, és javultak a csehszlovákiai magyarok életkörülményei. (Vö.: Eletre-halálra a szlovák paraszttal, a szlovák munkással, a szlovák értelmiséggel! — Révai Józsefnek a füleki Kovosmalt- ban mondott beszéde Oj Szó: 1951. november 16.).

Az Oj Szóba szerkesztőnek először Fédermayer István és az 1964-ben nyugdíjasként elhunyt Hargitai Ferenc jelentkezett, majd nyomban utánuk Barsi (Bojsza) Imre, aki az első számokat összeállította. Az első munkatársak közé tartozott Major István is. Aztán jöttek a többiek: Egri Viktor, Szabó Béla, Túri Mária, Pócz (Gály) Olga, Bátky László és mások.

A hetilap viszonylag sok, mintegy kilencvenezer példányban jelent meg. A példányszám akkor csökkent, amikor az Oj Szó 1949. május 1-től áttért a naponkénti megjelenésre. A napilap megnövekedett kiadásait kezdetben a hetilap magas példányszámaival keresett összeg fedezte. A napilap drágább lett, ezért is maradt meg több évig a csütörtöki szám heti- és mezőgazdasági jellegűnek. Az olvasók közül sokan évekig ezt a számot fizették elő. Bár e sajátos jellege közben fokozatosan megszűnt, az Oj Szó csütörtöki száma még évekig néhány ezerrel több példányban jelent meg, mint a hét más napjain.

Az új magyar lap kezdetben csalódást is okozott. Az 1945 és 1948 közötti időszakban lezajlott események miatt egyesek az Oj Szótól érdekvédelmet és ellenzékiséget vártak. A lap szervezői azonban azzal az eltökélt szándékkal indultak, hogy nem a sérelmeket fogják felhánytorgatni, hanem azon lesznek, hogy egyengessék a közeledés