Irodalmi Szemle, 1973
1973/10 - Duba Gyula: Félévszázados írói múlt (Egri Viktor köszöntése 75. születésnapján)
Duba Gyula félévszázados írói múlt Egri Viktor köszöntése 75. születésnapján Időnként megállít a gondolat, hogy szlovákiai magyar irodalmunk immár több, mint fél évszázada létezik. Nem kis idő ez a huszadik század eseményeinek a felgyorsult folyásában, és nem is akármilyen kor: lényegében egy világforduló időszaka. Bár az emberiség minden eddigi korszaka történelmi volt, mi, akik a mai korban élünk — nem minden ok nélkül — úgy érezzük, hogy a mi korunk „történelmibb“, mint a régi idők. Töprengünk tehát az idő múlásán, az élet változásain, miközben tükör után kutatunk, melyben a kor lényege felvillanhat; összegezést és összegezőt keresünk magunk között, e fél évszázad lényegének felmutatóját, s a láttatott képeket: irodalmunkat vallatjuk. E kor képének éles szemű látója és láttatója Fábry Zoltán, övé a valóságszervezői elv képviseletének érdeme és a kritikai világértékelés; de hol marad a történések, az emberi sorsok csillogó lánca, a lényeget sűrítő mese, hol találjuk a közösséget önmaga sorsáról tudósító és felvilágosító elbeszélőt? — Az epikust keressük, a prózaírót. Az antikváriumokban nagynéha felbukkanó, régi papír- és vászonkötésű könyvek — az első köztársaság hazai magyar irodalmának hagyatéka — szervezetlenül és hiányosan felelnek kérdő tekintetünkre: csonka a kép, melyet tüköröznek és hiányos is, mert sok mozaikdarab mindeddig ismeretlen maradt vagy elfelejtődött. Tovább kutatva a lehetőségek után, vizsgálva a múltat és jelent Egri Viktor, az író lép elénk, aki megélte ezt a fél évszázadot. S nem csupán átélte, hanem cselekvőként is részt vett fontos eseményekben és teljesített elvégzendő feladatokat abból, amit ennek a fél évszázadnak a hazai magyar prózaírója egyáltalán megvalósíthatott. Bár az ünneplés melege nem menthet fel a józan kritikai ítélet felelőssége alól, az alkolom a termést számbavevő, jó gazdát igényli. Az íróval immár az irodalomtörténet kutató tekintete néz farkasszemet, a hitelesség és a valóságigény pedig megköveteli az értékek gondos és teljes számbavételét. Ma az Író nem a mi kérdéseinkre válaszol, hanem nemzetiségi közösségünk figyelme mellett — a történelemnek felel. S bár kifogyhatatlannak látszó erőforrásai és energiái révén nem beszélhetünk még életművének lezártságáról, valójában mégis az életmű felmérésének az igényével összegezzük regényei, elbeszélései, drámái és színdarabjai sorát, irodalompublicisztikáját, író-pedagógusi ténykedését. Egri Viktor a kultúra — ezen belül az irodalom — elkötelezettje és szerelmese, akinek élete az írás jegyében folyt. Kultúraközpontúsága határozza meg írói személyiségét, ez adja erényeit és ez vonja maga után gyengéit; szüli életműve igaz értékeit és egyenetlenségeit. A csillapíthatatlan szellemi tettvágy és permanens értelmi feszültség, amely kivételes munkabírással párosul, olyan tulajdonságok, amelyek a nagy teljesítmények és figyelemreméltó értékteremtés alapjai lehetnek. Mindezek Írónk sajátjai. Belőlük következik Egri tág érdeklődése és figyelme, műfaji sokszínűsége és gazdag tudása, olvasottsága. Recenzióinak, kritikáinak és írói reflexióinak két eddig megjelent kötete — Tiszta értelemmel, Csendes esték vallomása — betekintést nyújt az Írói érdeklődés horizontjaira; alkolamszerűségük és ismeretterjesztő jellegük ellenére ezek az Írások egy értő és fogékony szellemnek gyakorlati célokat Is követő
