Irodalmi Szemle, 1973

1973/10 - Duba Gyula: Félévszázados írói múlt (Egri Viktor köszöntése 75. születésnapján)

válaszai a világirodalom kihívására. Gyakorlati célokon a jó értelemben vett ismertetést és népszerűsítést értjük, Egri Viktornak ugyanis mindig vállalt ténykedése és célja volt az irodalmi köztudat építése, az irodalomra való nevelés: kezdő írót és olvasót egyaránt okít az írott szó igazára és szépségére.

Ez egyik nagy érdeme. Amikor az ötvenes évek elején irodalmunk újraszerveződött, Egri Viktor irodalmi műveltségével, tapasztalataival és hozzáértésével központi szerepet vállalt — hivatalból is, mint az Oj Szó kulturális rovatának vezetője — lelkes kezdők és jóindulatú dilettánsok munkájának az irányításában és megszervezésében. Ebben az értékrendet ős elemi szaktudást még csak alapozó, kialakulatlan szellemi közegben az irodalmiság — melyet részben írónk képviselt — jelenlétének és hatni tudásának a szükségessége tagadhatatlan, kisugárzása mással helyettesíthetetlen. Egrinek ez a korai szerkesztői munkássága születő irodalmunk sajátos érdekeit és igényeit elégítette ki azáltal, hogy a sematikus irodalomszemlélettől megterhelt korban lehetővé tette adott körülmények között a szakmai szempontok érvényesülését.

A kultúrateremtés igénye és az alkotó munka egyre táguló lehetőségei hatalmas ösztönzést jelentenek az író számára, melyeket kifejezésvágya és munkatempója a társadalmi elvárásoknak megfelelően igyekszik is nyomon követni. Egri Viktor eleve elbeszélő — mesélő? — alkat, már 1928-ban megállapítja róla Illyés Gyula a Felkél a nap című Egri-regény kapcsán, hogy „Elsősorban nem személyeket, hanem környezetet, atmoszférát fest... hol miliőrajzolásra kerül a sor, oly lendületes, eleven tud lenni ez a stilus, hogy a ditirambikus sorok szinte már versbe vágnak át.“ Az atmoszférateremtő készség mellé tegyük még oda mint írói erényt a cselekményesség iránti érzéket, a feszültségfokozás és a meseszövés képességét és a problémafelvetés bátorságát, a kísérletező kedvet és fölfedező hajlamot, hogy egészében felrajzoljuk a próza- író portréját. Mindezeknek az adottságoknak és lehetőségeknek az összessége Egri Viktor rövid prózáját az elbeszélés és művészi riportázs, drámáit a színmű, regényeit pedig a pergő cselekményű, olvasmányos és közérthető, realista próza felé fejlesztette. S mindkettőt összhangban a népművelői magatartással és célkitűzésekkel, a helyzet teremtette kívánalmakkal. Tucatnyi színmű, talán másfélszáz elbeszélés és tíz regény köszönheti a létét Egri Viktornak, emellett se szeri se száma a már említett rövidebb irodalompublicisztikai írásainak — életműve tehát mennyiségileg is jelentős. Az egyedenkénti értékelés és az irodalomtörténeti rangsorolás a kritika feladata, az utókor dolga, nem a kortársaké, s bizonyára ebben is lesznek majd eltérések, különbözések a művészeket besoroló kritikus alkatától függően. A kultúrateremtés szükségletét determináló szegénység magába rejti a művészi igényesség és tömörség lazulásának a veszélyét, álnokul élteti az igénytelenség és a könnyebb út keresésének a lidércét, a felületesség munkát könnyítő és írót csábító rossz szellemét. Egri Viktor írói eredményei mindezek mellett és ezek ellenére születtek. Csak elismeréssel adózhatunk a Márton elindul és Tűrj üllő (néhány éve Pergőtűzben cím alatt közölt kötetben megjelent) nagy epikai lélegzetvétele és a szlovákiai magyar munkássorsot egységes vonulatában felmutató teljesítménye előtt: ez a két mű jelenti irodalmunkban a munkásregények mintaképét. Ki tagadhatná az Égő föld esztétikai kimunkáltságát és kerekségét, nyelvi szépségeit? Egrinek a nyelv mindig is erőssége volt, ebben is kezdő írók példaadója és irányítója lehet. De nehéz volna elvitatni, hogy az Agnus dei a fasizmus lélektanilag hiteles ábrázolásának egyedülálló hazai példája, hogy az Emberközelben portréi és önvallomásai igazi emberi szenvedésekről beszélnek. Nem feledhetjük, hogy a Megmondom mindenkinek főhőse, nehéz életútjával és a sorsszerűség jegyében folytatott küzdelmeivel közülünk való, míg Ének a romok felett című verses drámája a szlovákiai magyar lírai nyelv próbája és sikeres alkalmazása.

Mindezek eredményeként Egri Viktor közismert és népszerű írónk, akinek az irodalmi és kulturális közéletben tett szolgálatát és nyelvi-elbeszélői eredményeit egyaránt megbecsüljük. Megállapíthatjuk, hogy nemzetiségi kultúránk fejlesztésében és propagálásában hasznosan tevékenykedett fél évszázadon át. Mindezen erények slőtt fejet hajtva méltón ünnepeljük meg értékes jubileumát.

Külön kedves kötelesség számunkra, hogy 75. születésnapja alkalmából köszöntsük Egri Viktorban az Irodalmi Szemle volt szerkesztőjét, lapunknak egész fennállása alatt szerkesztőbizottsági tagját és állandó külső munkatársát, és ez alkalomból erőt, egészséget és töretlen alkotókedvet kívánjunk neki.