Irodalmi Szemle, 1973
1973/9 - Varga Imre: A szobrász (I)
pedig nagyon keveset érnek. Soha nem tudom megírni másnak, amit számomra a szobor jelent. A leírás vagy csupán a felület fedi föl, vagy pedig alaposan félrevezet. Gyúrhatunk-e szavakból szobrot? Bizony, a papír gyöngébb talapzat, mint a beton. Amit a szem a dolgokról egyetlen villanás alatt felfog, az könyveket töltene meg; a leírásban sohasem lehetünk eléggé részletezők. Másrészt a leírás mindig bőbeszédű. Maga a leírás is elgondolkoztató, maga a fogalom is problematikus: ami számunkra lényeges, feltűnő, az más számára lényegtelen kacat. A szobrász úgy gondolta, elküldi a szobor modelljét, egy alig öklömnyi anyagfigurát, s mellékel hozzá egy használati utasítást: KÉPZELD EL ENNEK a HUSZONÖTSZÖRÖSÉT! Ahol lehetetlen a ráció, segítsen a fantázia. Aztán csak legyintett, s már tudta, hogy semmit sem küld a barátjának. Valahogy majd kimenti magát. Körbejárta a teret. Itt fog magasodni a szobor, egy lenge park előterében. A kisváros tere makadám burkolat sárga kőkockák a park a tér zöld öle tujafák kavicsos keskeny sétautak A KISVÁROS TERE. Virágok. Piros, sárga, kék lobogású gruppok. Lila pamacsok. Rózsabokrok. Nyírott pázsit, padok s a fű zöld szeméremszőrzete. Színek a szürke kő ölében. A TÉR: Ödön házak, savanyú szagok a boltíves kapualjakban, empire stílusú városháza, a házak, A HÁZAK annyira körülfojtják ezt a kis természetet — csupán egy-egy szűk utcácskát hagyva meg a menekülésre —, hogy szinte fulladozik a park, s a virágok, a cserjék, minden az ég felé emeli meggyötört fejét; az utcácskák szélén akácok, mintha évekkel ezelőtt még a parkban álltak volna, s éjszakánként, amikor már nincs ember az utcán, a későn fekvők is ágyba bújnak, véget ér a mozikban az éjszakai előadás, a kávéházak, kiskocsmák bezárnak, akkor a fák óvatosan, két-három lépést odébb mennek, elmenekülnek a TÉR börtönéből, átbukdácsolnak az asztalon, nicsak, az egyik akác már kiért az utcából, ott áll magányosan, túl a házakon, széles lombja a rét felé bámul, de a rét és a város között egy folyó nyúlik el, a folyón híd vezet át a túlsó partra; merre menjenek a fák (a vizen? a hídon?]. A fák lassan kullognak egymás után a rét felé, — meddig? A kisváros tere dohánybolt ahol hírlapokat naptárakat is árusítanak piros-sárga cégtábla (PNS) Aztán: élelmiszerbolt a kirakatban konzervek szardíniák májkrémek szilvabefőttek uborkák a sarokban két hatalmas kerek sajt ezüstpapírban húsok kolbászok üres ásványvizes fiaskók söröspalackok és megint kolbászok húsok egy széles nyakú tejesüveg színültig tejet imitáló liszttel műkenyér brindzáshordó fonott fűzvessző abronccsal könyvüzlet egy Jókai-sorozat négy kötete kalandregények zsebkönyvek egy útleírás verskötetek az árcédulák nagyobb része becsúszva a lapok közé kötöttáru városi könyvtár kávéház éppen nyílik az ajtaja, valaki tántorogva-dülöngélve jön ki rajta, kopott, piszokfoltos, eredetileg kék munkásnadrágban és időtlenül öreg, szétkoszlott pepita zakóban,
