Irodalmi Szemle, 1973
1973/9 - Varga Imre: A szobrász (I)
1950-ben született Kisgyarmaton (érsekújvári járás). Költőként mutatkozott be az Egyszemű éjszaka című antológiában. (Egy szobor forgatókönyve) I. Az első fordulón, föl a(z) (...) emeletre Megfordultam és láttam ott alant Ugyanazon alakot a korlátra tekeredve A gőz alatt a bűzben igyekezve Küzdött az emeletek ördögével Ki a remény s a kétség arcát viselte A második fordulón, föl a(z) (...) emeletre Ott hagytam őket tekeredve, fordulva alant. Az arcok eltűntek, a lépcső sötétbe hullva Párás volt, csorba, mint öreg ember szája nyáladzik, örökre, Vagy mint vén cápa reszelős torka Az első fordulón, föl a(z) (...) emeletre Hornyolt ablak hasadozott mint fügefa gyümölcse S a virágzó galagonya egy legelős táj mögött A szélesvállú alak, aki zöldbe, kékbe öltözött, Antik fuvolával a májusidőt bűvölte. A zilált haj édes, a barna haj, a szájára zilált, Barna haj és orgona fürtje. A múlatás, a fuvolaszó, a szellem szünetei, léptei föl a(z) (...) emeletre, Tünedezve, tünedezve; az erő, mely reményen és kétségen túlra vetve Kapaszkodik a(z) (...) emeletre* A szobrász az ablaknak préselte arcát. Egy tűzfalra látott, a falon a bérház árnyéka, az öreg huzatos házé, amelyben a műterem is meghúzta magát. Az ablaknál álló szobrász váratlanul csettintett, jobb kezét, pontosabban: a jobb alkart és ökölbe görbített ujjait a padló felé lendítette, arca megmozdult, kinyílt, orra alatt egy száj mosolygott halványan és kissé talán bambán, két láb a szobasarok felé indul, két kéz • T. S. Eliot: Hamvazószerda, Vas István fordítása
