Irodalmi Szemle, 1973

1973/9 - Csák Gyula: Egy kéz a parkban

S azután az őrnagy lecsapott. Egyszer, kétszer, háromszor. Módszeresen, kiszámí- tottan ütötte a védekezésképtelen emberroncsot, amíg az össze nem rogyott. Utána utálkozva megrázta nyálas és véres kezét, s visszaindult foteljeihez.

Ám ekkor megmozdult a föld, és hatalmas csattanás hasított a csendbe.

Az első lövést megszámlálhatatlanul sok követte. Fél órán át szünet nélkül robbantak a lövedékek. Oroszok lőttek-e, németek lőttek-e, vagy mindkét irányból ide szabadult a pokol? — nem lehetett tudni. Ez itt senki földje volt, amelyért még meg kellett küzdeni.

Lángokban állt az egész majorság; fojtogató füst ülte meg a tájat, s őrjöngő ijedelemben tiporták egymást az emberek és állatok, nyargaltak össze vissza, menedéket keresve.

Klaus Esikat: Die Hochzeit des Pjaus 11972], NDK