Irodalmi Szemle, 1973

1973/9 - Rácz Olivér: A hegedű

áll a Mesternek és asszonyomnak. Megbízott vele, hogy amennyiben bármilyen óhajuk ... — itt rövid szünetet tartott, majd nyomatékos hangsúllyal folytatta — ... vagy panaszuk lenne, haladéktalanul intézkedjem ...

Az asszony válaszolt.

Királynői mozdulattal a magasba emelte az állát, úgy mondta:

— Köszönjük a marsall figyelmét. Megmondhatja a marsallnak, őrnagy úr, hogy semmiben sem szenvedünk hiányt. Osztozunk népünk sorsában, és panaszunk is csak annyi van, amennyi a többi franciának. Ez azonban nem tartozik önökre, őrnagy úr.

A tiszt mereven bólintott.

— Ebben az esetben most már csak egyetlen kötelességem maradt — mondta ünnepélyesen. — A masall úr őexcellenciája megbízott, hogy adjam át önöknek, Mester és asszonyom, tiszteletteljes meghívását. A marsall örömmel üdvözölné önöket ma este nyolc óra harminc perckor baráti asztalánál. A marsall úr őexcellenciája ünnepi vacsorát ad szűkebb környezetének a... hm... az örvendetes fegyverszünet tiszteletére ...

A tiszt az utolsó szavaknál szemlátomást zavarba jött, az arcán felszeg pír futott át.

Louise az ajtóban halkan felnyögött.

Az asszony felháborodottan szólni akart, de a férfi megelőzte.

— Franciák vagyunk, uram — mondta egyszerűen. — Sajnálom, de nem vehetünk részt a győztesek tiszteletére rendezett estélyen. Ezt ön is beláthatja, őrnagy úr.

A tiszt szeme megvillant, az arcán mélyebbre sötétedett a pirosság.

— Ön félreértett, Mesterem — mondta nyájasan, de a hangja rekedtre fakult. — A marsall úr őexcellenciájától távol áll minden olyan szándék, amely sértené az önök önérzetét. Egyszerű, baráti összejövetelről van szó, amelyen szó sem esik majd politikáról. A marsall úr a város számos előkelőségét meghívta erre a vacsorára, s az urak, élükön a főpolgármester úrral és neje Öméltóságával, már el is fogadták a meghívást.

— Mind? — kérdezte az asszony kihívóan, s a hangja szinte csattant.

— Nos — válaszolta a tiszt zavartalanul —, egy-két úr kivételével, akiknek az egészségi állapota nem engedi, hogy részt vegyenek a marsall úr által rendezett vacsorán. Azt hiszem, az urak nem jól teszik, hogy ... hm ... gyengélkednek: a marsall urat nagyon fogja bántani a távollétük ... — mondta célzatosan. — Ismétlem: egyszerű, kedélyes baráti összejövetelről van szó. Éppen ezért a marsall úr őexcellenciája kimondottan hálás lenne, ha a Mester a hegedűjét is magával hozná: a marsall őszinte csodálója a Mester rendkívüli művészetének.

Louise az ajtóban eltátotta a száját, az asszony keze görcsösen ökölbe szorult.

A férfi szárazon, kurtán felkacagott.

— Vagy úgy — mondta és bólintott. — Vacsorameghívás géppisztollyal és hegedűvel. Értem... — Lassan az ablakhoz sétált, hátat fordított az őrnagynak. — Ön nagyon jól beszéli a nyelvünket, őrnagy úr — mondta aztán váratlanul.

— Három évet töltöttem az önök szép országában, Mester — mondta a tiszt önelégülten. — És engedje meg, hogy megmondjam: magam is elragadtatott csodálója vagyok a hegedűjének. Itt-tartózkodásom alatt több ízben volt alkalmam abban a felejthetetlen élményben részesülni, hogy hallhassam az ön csodálatos játékát. Nos, Mester, közölhetem a marsall úr őexcellenciájával, hogy részt vesz az ünnepi vacsorán?

Louise az ajtóban az orrát szívta. Az asszony hallhatóan, mélyen felsóhajtott. De a férfi nem fordult vissza az ablaktól, az üvegnek támasztotta a homlokát, s csak sokára válaszolt:

— Nem szoktam meg, hogy géppisztollyal közvetítsenek vacsorameghívást nekem. Az egyik katonája a legszebb virágágyam kellős közepén posztol. Tönkre tiporja az árvácskáimat. Ez nem vall túlzott esztétikai érzékre, őrnagy úr!

A tiszt lába alatt megreccsent a padló.

— Természetesen azonnal intézkedni fogok, hogy a legügyesebb kertészünk haladéktalanul hozza helyre a katonáim ügyetlensége által okozott károkat — mondta kimérten. — De ön nem válaszolt a kérdésemre, Mester!

A tiszt hangja most már leplezetlenül fenyegetően csengett, s a férfi még szorosabban az ablak üvegéhez tapasztotta a homlokát. — A fenevad felhúzta az ínyét a fogairól — gondolta tárgyilagosan. — A farkas kiejtette a monokliját a szeméből.