Irodalmi Szemle, 1973

1973/9 - Rácz Olivér: A hegedű

mintha a testével akarná védelmezni a bejáratot. De az ajtónyitás néhány pillanata is elég volt ahhoz, hogy a férfi megpillantsa az ajtó két oldalán lőállásba helyezkedett két katonát és az ajtó előtt feszes vigyázz-állásban várakozó tisztet.

— Ezeknek teljesen elment az eszük — futott át a férfi agyán immár harmadszor, és kérdően Louise felé pillantott.

— Erőszakkal hatoltak be — hadarta Louise felháborodottan. — Pisztolyt fogtak rám — közölte lángvörös arccal. — A tiszt beszélni akar a művész úrral. Így mondta: a művész úrral — fordult mentegetőzve az asszony felé, mert a férfi hivatalos megszólítása az Űr volt a házban — semmi több, és ez a semmi több mindennél többet jelentett. — Beküldte a névjegyét — folytatta Louise, és megvető ajakbiggyesztéssel átnyújtotta a keskeny, elefántcsontszínű kartonlapot.

— Graf von Silberstein, a Birodalmi Hadsereg őrnagya — olvasta a férfi mérsékelt érdeklődéssel. — Egy grófi farkas, kedvesem — fordult az asszony felé. — Egy Weerwolf őrnagy. Ennek talán mégsem fog kelleni a hegedűm. Nos, Louise — intett a lánynak —, engedje be az őrnagyot.

Louise kitárta az ajtót. A tiszt két kurtát koppantott a kesztyűs kezével a nyitott ajtószárnyon, aztán két merev lépéssel benyomult a szobába, kurta félfordulattal az asszony felé fordult, mereven biccentett, majd feszesen kihúzta magát. Ojabb félfordulat a férfi felé, biccentés, vigyázz-állás. Bal keze a kardon, jobb kezével előírás- szerűen a csípőjéhez szorította kacéran ívelt tetejű, kerek tiszti sapkáját.

A férfi érdeklődve nézegette: valósággal felmérte, a tükörfényes lakkcsizmától kezdve egészen a gondosan brillantinozott szőke fejebúbjáig. — Nincsen monoklija — táviratozta aztán mozdulatlan ajakkal az asszony felé. — Nincsen monoklija.

Az asszony tanácstalanul felvonta a vállát, a szemével jelezte: nem tehet róla.

A tiszt észrevette a néma párbeszédet: éles, szuggesztív pillantással a férfi ujjai között fehérlő névjegyre pillantott.

A férfi megértette a pillantást, újra elolvasta a névjegyet, aztán az asztal szélére helyezte.

— Nos, őrnagy úr — kérdezte németül —, minek köszönhetem a látogatását?

Az őrnagy kifogástalan francia nyelven válaszolt.

— Mester — recsegte harsányan, gondosan megropogtatva az r-t —, közvetlen fölöttesem, a városparancsnok úr őexcellenciája megbízásából teszem tiszteletem. A marsall megbízott, hogy tolmácsoljam önnek üdvözletét és művészete iránti csodálatát.

— Értem — mondta a férfi lassan. — Értem, és köszönöm a marsall üdvözletét. Mellesleg — mindig géppisztolyos katonák kíséretében szokta tolmácsolni a marsall üdvözletét, őrnagy úr?

Az asszony megmozdult az asztal túlsó felén.

— Halálra ijesztették a szobalányomat — mondta szemrehányóan.

A tiszt nyomban elvégezte a kurta félfordulatot, biccentett, válaszolt:

— Őszintén sajnálom, asszonyom! A városban még akad néhány forró fejű felforgató

— szilárdan hiszem, hogy a józan francia nép zömének nincsen hozzájuk köze — mondta gálánsán —, s ezek miatt kénytelenek vagyunk bizonyos elkerülhetetlen óvintézkedések szem előtt tartására.

Ojabb félfordulat: ezúttal a férfihoz intézte a szavait.

— Tegnap két tisztünket lőtték agyon bizonyos padlásablakokból — mondta, s most az ő hangja csengett szemrehányóan. — Beláthatja, Mester, hogy ezt nem tűrhetjük — folytatta, de most már fenyegetés bujkált a hangjában. — A kisasszony — fordult újra az asszony felé — nyugodtan elhagyhatja a szobát. Katonáim nem fogják bántani.

Az asszonyt idegesítették a szüntelen félfordulatok: megkerülte az asztalt, a férfihoz sétált.

— Hallod, Louise — mondta barátságosan, és utánozhatatlanul malíciózus mozdulattal a tiszt felé intett —, a katonák nem fognak bántani. Kimehetsz, ha akarsz. De itt is maradhatsz, ha úgy jobban tetszik ...

A lány nem mozdult az ajtóból, égő szeme lyukat perzselt a tiszt hátába.

A tiszt arcán kelletlen árnyék suhant át. De erőt vett magán, és igyekezett nyájasra szelídíteni a hangját:

— A marsall úr őexcellenciája megbízott, hogy megkérdezzem: nincs-e valamire szükségük. A marsall úr őexcellenciája minden tekintetben messzemenően a rendelkezésére