Irodalmi Szemle, 1973

1973/9 - Rácz Olivér: A hegedű

Rácz Olivér

n hegedű

Álom Tivadar akkor a szögesdrót kerítéssel körülvett, sötét barakkban üldögélt. Az agyagpadlón vékonyan szétszórt, törött, rothadt, mocskos szalmán üldögélt, a megalázott emberi méltóságán, a földre tiport, sajgó önérzetén üldögélt. Mások is üldögéltek ott; sokan üldögéltek ott. A komor, súlyos szavukat eregették a vigasztalan, poshadt sötétségbe, mert már csak a szavukban volt erő.

Alom Tivadar így beszélt:

— Ki kell tartanunk a végső leszámolásig, testvéreim. A lelkűnknek kell kitartania, ha a testünk nem bírja már tovább.

A ruszin így beszélt:

— A lélek erősebb, mint a test, de a fekete képű puskástól hallottam, hogy a Kárpátok hágóit már a testükkel rohamozták a mieink.

A német így beszélt:

— A fekete képű puskásban megbízhattok, testvéreim, de a szeplős képűtől óvakodjatok, mert aljas pribék ő és rohadt besúgó. Miatta kötötték ki a múltkor a lengyelt. A bányavidék fölött egyébként már villognak a tüzek.

A lengyel így beszélt:

— A kikötés, az semmi. A csuklóm dagadt, de csak kétszer ájultam el. A csehet tegnap vaslánccal ütötték.

És a cseh így beszélt:

— Rozsdás volt az a lánc: véres lett az a lánc. A gyávaságuk dühe tombol bennük. A rettegés és a félelem őrjíti őket. A holnaptól rettegnek, mert a holnapot nem a lánc köti össze, hanem a vér. Már az egész Balkán a miénk.

A román így beszélt:

— A Balkán a miénk, és minden a miénk lesz. A fenevad menekül. Az asszonyok mesélték, amikor az ételt hozták az őröknek.

És a szerb így beszélt:

— Nálunk már az asszonyok is harcolnak. Fegyvert fogtak az asszonyok, és űzik a fenevadat. A fenevadat már bekerítették.

A szlovák pedig így beszélt:

— Már mindenütt űzik a fenevadat. A német igazat beszélt: a bányavidék fölött már villognak a tüzek. Nálunk már kitört a felkelés. Ne búsuljatok, testvéreim. Daloljunk.

Daloltak. Halkan, rekedten, de daloltak. Halkan, hogy a pribékek meg ne hallják, rekedten, mert már régen nem ettek, nem ittak emberhez méltó éleit, italt. De daloltak.

Aztán a német felsóhajtott.

— Legalább egy cigarettánk volna — mondta vágyakozva. — Legalább egy cigarettánk volna — ismételte meg szilajon, lázadozva, de a szerb csendre intette:

— Csak csendesen. Minek kétségbe esni? Csak csendesen. Van cigarettánk. A fekete képű puskás ma négy cigarettát adott. Most rágyújtunk és cigarettázni fogunk.