Irodalmi Szemle, 1973

1973/9 - Suksin, Vaszilij: Gondolatok

Vaszilij Suksln

És ez így megy minden éjjel!

Alighogy elcsendesedik egy kicsit a falu, elalszanak az emberek — rákezdi... Nekiindul az átkozott a falu végén, és megy. Megy és harmonikázik. Valami különleges harmonikája van — csak úgy harsog.

Tanácsolták is Nyinka Krecsetovájának:

— Menj hozzá minél előbb! Nem hagy bennünket élni, az ördögfajzat.

Nyinka talányosán mosolygott:

— Ne hallgassátok. Aludjatok.

— Hogy aludnánk, amikor az ablakunk alatt húzza. Nem megy a folyóhoz a nyavalyás, hanem itt eszi a fene! Mintha szándékosan csinálná.

Maga Kolka Malaskin, ez a vastag ajkú langaléta, kihívóan nézett apró szemével, és kijelentette:

— Jogom van hozzá. Semmiféle paragrafus nem tiltja.

..'.A helyi kolhoz elnökének, Matvej Rjazancevnek a háza éppen ott állt, ahol Kolka is szokott jönni a mellékutcából, és befordult az utcába. Gyakran megtörtént, hogy még a mellékutcában elkezdett harsogni a harmonika, megkerülte a házat, és még sokáig hallatszott a hangja.

Alighogy felhangzott a harmonikaszó a mellékutcában, Matvej felült az ágyban, letette a lábát a hideg padlóra, és így szólt:

— Elég! Holnap kizárom a kolhozból. Belekötök valamiért, és kizárom.

Minden éjjel ezt mondta. De nem zárta ki. Amikor nappal találkozott Kolkával, megkérdezte:

— Soká fogsz még kódorogni éjjelente? Munka után az emberek pihennek, te meg felébreszted őket, te muzsikus!

— Jogom van hozzá — mondta megint Kolka.

— Majd megmutatom én neked, mihez van jogod!

Ezzel a beszélgetés befejeződött.

Matvej minden éjjel megfogadta, amint az ágyon ült:

— Holnap kizárom.

Aztán még hosszasan üldögélt, gondolkodott... A harmonika már messze járt, nem hallatszott a hangja, de ő még mindig üldögélt. Kezével kitapogatta nadrágját az asztalon, cigarettát húzott elő a zsebéből, rágyújtott.

— Hagyd abba a füstölést — dünnyögte álmosan Aléna, a felesége.

— Aludj — szólt rá Matvej.

Miről gondolkodott? Hát... mindenféléről. Visszagondolt az életére. De csak zavaros foszlányok jutottak eszébe. Az egyik éjszaka azonban, amikor fénylett a hold, zengett a harmonika, és a kertből hűvösség és az üröm keserű szaga áradt be a nyitott ablakon, tisztán visszaemlékezett egy másik éjszakára. Az az éjszaka sötét volt. Apjával és öccsével, Kuzmával kaszálni voltak tizenöt kilométenyire a falutól, a homokbuckáknál. Éjjel Kuzma hörögni kezdett: nappal a legnagyobb melegben izzadtan vizet ivott a forrásból, és éjszakára bedagadt a torka. Apja felébresztette Matvejt, hogy fogja

gondolatok