Irodalmi Szemle, 1973
1973/9 - Duba Gyula: A béke forradalma
Duba Gyula a béke forradalma A szocialista proletárforradalom 56. évfordulójára A címül választott szókapcsolat látszólagos ellentmondás — a forradalom lényege ugyanis az elégedetlenség és a harc —, amelyet az idő oldott fel, s tegyük hozzá: törvényszerűen és következetesen, ötvenhat évvel ezelőtt — a kezdet kezdetén — a forradalom harc volt, véres, kegyetlen törvényű és pusztító erejű, s utána még hosszú évekig élet-halál küzdelem: az új társadalmi rend harca a világgal létéért, levegőért, önmagáért. A forradalmak mindig is változást, változtatást, újat akartak, olyan élet- és létformát kialakítani és megvalósítani, melynek körvonalai nagyrészt még meghatározhatatlanok, s a jelenben csak annyit sejtettek és éreztek róluk, hogy az emberi szabadság és méltóság fogalmában testesülnek meg; történelme során forradalmait az emberiség mindig az emberi jogokért és a szabadság eszményeiért vívta, s mindig a zsarnokság, az elnyomás embertelensége ellen. Ezek a forradalmak — jobban mondva a vezetőik és résztvevőik — annyit éreztek és tudtak csupán, hogy valami mást, jobbat akarnak, mint a jelen. S a forradalmak jórészt ösztönösen robbantak ki s a hatalmi önkény is ösztönös szembenállással — kiváltságait védelmezve — nyomta el és fojtotta vérbe őket. így bár ezek a forradalmak a társadalmak fejlődését kétségtelenül elősegítették, éppen ösztönösségük folytán nem hozhattak tartós győzelmet és gyökeres változást az emberiség életében. A történelem első tudatosan átgondolt, mert tudományos elméletre épített forradalma — amelynek a szervezői már nemcsak érezték a célt, de azt is tudták, hogyan lehet azt megvalósítani — a szocialista proletárforradalom. Ezért is hozhatott a népek életében gyökeres változást. És ezért volt lehetetlen legyőzni: lényegében az emberi tudat magára ébredésének a forradalma volt. Megvalósulását az emberi haladás adott foka tette lehetővé, s ugyanez a haladás segíti céljai elérését. Több mint fél évszázados győzelme — s immár történelme — után ezért beszélhetünk róla szólván a béke forradalmáról: korunkban a forradalom nyomán született szocialista társadalmak béketörekvéseit alátámasztó eszmék és elgondolások összemberi érdekekből születtek. A szocialista forradalom győzelme után fokozatosan valósította meg céljait: miután felszabadította az emberiség Jelentős részét a munka eredményeit kisajátító rendszerek elnyomása alól, további lépésként arra törekszik, hogy az emberiséget megóvja a világ- katasztrófát jelentő újabb háború lehetőségétől. Az Ember fokozatosan egyenesedik fel, mert önmaga rossz erőit is le kell küzdenie. Ezért a szocialista forradalom programja egyenesvonalú és érthető: fokozatosan kimunkálni és megteremteni emberi létünknek az eddiginél kedvezőbb, harmonikusabb és korszerűbb feltételeit. A szocialista forradalmi eszméknek állandó és egyre erősebben ható jelenléte a világban napjainkban abba a szakaszába jutott, hogy világunk jövőjének a megalapozásánál a legszélesebb körű emberi érdekek nevében emelhet szót és képviselhet gondolatokat. Eddig két új, tartalommal eleven fogalmat adott az emberiségnek: az emberi-társadalmi együttélés alapjaként megfogalmazta a munkához való jog és az elvégzett munka arányában elosztott javak elvét, a fajok és a nemzetek együttélése terén pedig az internacionális összefogás és nemzetközi megértés eszményét valósítja meg. Ezekhez társul most harmadik célkitűzésként — az előzőekből kifolyóan és velük összhangban — a háborúmentes hatalmi ügyintézésnek és együttélésnek a következetes megvalósítása, melynek eredményeképpen a világ elkerülheti egy végzetes atomháború lehetőségét s az emberiség pusztulását. A szocialista forradalom ebben is méltó marad önmagához és hű ember- és életközpontú hagymányaihoz.
