Irodalmi Szemle, 1973

1973/9 - Finnugor költők versei

V. Völgyin, osztyák (hanti) költő örökségem

Juvan Sesztálov, vogui kon

szavaim

Haragszom az olyan emberre, aki szülőföldjét megveti, s ami hanti népünktől való, néki semmi se jó.

Fajdkakas-szemmel nézi övéit, mind primitív neki, elmaradott...

Te gőgös, hiú ifjú hanti, én mellettük vagyok!

Anyanyelvét röstelli az úrfi:

„Kozmikus dolgokról írj — beszél nekem hanti meséid, hanti nyelved senkit sem érdekel..

Én így felelek szavaira:

A fenyőerdők,

a fúrótorony,

a rének

dallamos hanti meséimben az égig érnek.

Én így vagyok kozmikus költő!

És ha százezer akadályon át, tovább viszem gyönyörű örökségem: a hanti nép szavát!

Estéiig kimondott szavam a reggel el ne rejtse.

Reggeli áldozatomat az est el ne veszejtse.

Szívből áradt gondolatom szíveket általhasson, fényes hajó módján híveket hívogasson.

Ha este kimondott szavam elvész reggelre kelve, hal módján játszó szavamnak nem volt semmi értelme.

Ha reggeli áldozatom estig elvész semmibe, asztalon lévő étkemnek nem volt igazi ize.

Szépfényű szavaktól szítva kelyhet ki kortyolhatott, ízes lazachal húsából falhat finom falatot, miket északi dalos hazám illatával áthatott.

hópihék

Mikul Suljgin, osztyák (hanti) költő tűzhely

Ogy pattog a szikra.

Mit dünnyög a láng?

Szúnyog-homokvihar, zeng esti dal.

Háló mellett a parton eleven hal ficánkol.

Üst mellett a parton ezüsthalom, halakból.

Hal-étel illata árad, messzire száll Ob anyánk szent táncú hullámainál.

Tűzünk, hamuvá ne hamvadj!

Adj meleget!

Füstoszlopod megtartsa a terhes eget!

Földünk gazda-folyója, hatalmas Ob, adj örök éhünk oltó halászatot.

Har, har ... Kisz, kisz .. .

Hol, hol... Ten, ten ...

Zengő szavak játszanak, mintha pelyhek hullanak. Szárnyas szavak szerte szállnak, szó-hópihék táncot járnak, mondat-ijjakat feszítünk, szó-nyilakat fölrepítünk, nyilunk gyönge hangot ad, jeles játékunk halad, illan, röppen ott meg itt, mennyit megy, annyit segít...

Bede Anna fordításai