Irodalmi Szemle, 1973

1973/1 - Duba Gyula: Vajúdó parasztvilág (II.)

utcai kutak mégsem közöseik, hanem családi tulajdonok. De miért az utcán ásták őket? Gyakorlatilag nehézkes megoldás ez, mert reggel és este a lovakat és a teheneket láncon és kötőféken kellett vezetni az utcára itatni, s a borjaknak vödrökben hordani be a vizet. Az utcai kutak elhelyezésében volt valami kényszerű (szűk udvarban nem fért el a kút), de valami a terjeszikedésből is: a parasztember a maga és állatai részére az utcát is birtokába vette.

A gazdaembernek vérében van, toogy a természetből és környezetéből mindent fölhasználjon a maga javára; gazdasága gyarapítása érdekében keresi a természeti jelenségek, a primitív tárgyak gyakorlati értékét, és munkája által mindenhez hasznossági viszonyt keres. A természetének alapvonása ez, és ilyen értelemben alkotó ember, értékteremtő. A természet kihasználásában találékony. A patak a falu közepén: természeti jelenség az emberi civilizációban. A benne fürdőző libákról és kacsákról már szó esett, azt is említettem, hogy az asszonyok a meszeléshez és a festéshez finom homokot ástak ki a patakból. Száz-kétszáz méterenként „zúgókat“ építettek a víz útjába: keresztbe tettek egy gömbfát, a patakmederbe vert néhány karóval rögzítették, és kényszerítették a vizet, hogy a gömbfa tetején át csorogjon alá, Így csekély szintkülönbséget hozták létre, s a lecsorgó víz mélyedést vájt a zúgó alatt. A mélyedést még kiszélesítették, két partjára lapos kövekből lépcsőt építettek. A mindig kéznél levő patakvíz az utca tisztántartásának a módját is megszabta: szombaton este bőven megöntözték az utca porát, és nylrfaseprővel tisztára seperték a házak elejét. De a legjellegzetesebb — és tegyük mindjárt hozzá: a legromantikusabb — munka, amely a patakhoz kapcsolódott, a téli mosás volt. Este mostak, ilyenkor kristálytiszta a víz. Nappal kifőzték a fehérneműt, a lugzóban kilúgozták. Apám a „zúgó“ előtt léket vágott a jégen, a mosó asszony térde alá szalmát készített, és füles dézsában kivitte a szappanosvízbe áztatott fehérneműt, aztán egy üres teknőt a kimosott ruhának és egy köcsög forró vizet, ebben melegítette meg a kezét nagyanyám, amikor már nagyon fázott, és elgémberedtek az ujjai. Mert Öregmama mosott a patakon. Havas, téli este, hat óra lehet, az égen fényes telihold. A falu csendes, a vastag hótakaró elnyeli a zajokat, csak a kis ablakok sárga fényei világítanak. Nagyanyám letérdel a szalmára — nagytkendőben, meleg férfikabátban, csizmában —, a mosószékre fekteti a szappanos ágyneműt, a mosófával vizet loccsant rá, és alaposan megcsapkodja. A mosófa hangja szaporán szól, a nedves fehérnemű élesen kiáltoz az ütések alatt, s a rövid szünetekben bugyborékolva csobog a mosószékre locsolt patakvíz. Néha este tízig is mosott Öregmama, s amikor már nagyon fázott a keze, ráfújt, belemártotta a meleg vízbe, és összedörzsölte. A fények lassan kihunytak, tíz-tizenöt fokos fagy dermesztette meg a világot, de a zúgó előtt nem fagyhatott be a lék, mert a nagyanyám állandóan mozgatta és kavargatta mosófájával a vizet, Így csattogott magányosan — néha párosán Is, mert mások is mostak — az éjszakában. Serény, térdelő árny a fehér havon.

S. A gazdák

A dédapámnak, Alsó Duba Jánosnak négy gyereke volt: András, Jónás, József és Júlia. Megházasodásuk és Julis néném férjhezmenetele után József, a nagyapám maradt a családi házban. Feleségül vette Bakai István lányát, Bakai Zsófit. A dédapám földjei négyfelé osztódtak, a Bakai Istvánéi kétfelé: nagyanyámon kívül még fia volt, István. Duba Andrásnak és Jónásnak leánygyermekei lettek, Duba Julis a szomszéd faluba ment férjhez, a Duba nevet a nagyapám házassága éltette tovább. A nagyszüleimnek két gyerekük volt: Gyula, az apám, és Zsófi néném, aki férjhez ment Bori Ernőhöz. Apám feleségül vette Varró Idát, a Varró Jónás és Pécsi Ágnes lányát; ott is két lány volt: Margit és Ida, az anyám. A két nemzedékből mindenki a faluban maradt, egyedül Duba Julis származott el Fegyvernekre.

A szüleim 1927-ben házasodtak össze, apám húszéves volt, anyám tizenkilenc, s ő jött menynek a Duba portára. Apám a lagzi után rövidesen bevonult katonának, s anyám Bakai Zsófi mellett maradt, menyeként. Akkor még Duba András leánya, Berta néném Is ott lakott a családjával; anyám ma így meséli az akkori helyzetet: „Öregmamáék az első szobában laktak, Berta néniék meg a hátsóban, ott lakott Kisöregattya (Duba János, a dédapám) is. Én apáddal az udvar alsó felén, a konyhában laktam, s még akkor