Irodalmi Szemle, 1973

1973/8 - Turczel Lajos: Csehszlovákiai magyar valóságirodalom

az írókat abban, hogy megszerezzék a hegemóniához való történelmi Jogot... A párt bennük látja a szovjet irodalom jövő eszmei vezetőit, éppen ezért mindenképpen küzdenie kell olyan beállítottság ellen, mely a régi kulturális örökséget, valamint a művészi stílus mestereit könnyelműen és lenézően kezeli... A pártnak küzdeni kell a tisztán üvegházi «Mfletár» irodalom kísérletei ellen is; a jelenségeket egész sokrétű bonyolultságáwfiy'fceH felölelni: nem szabad bezárkózni egy üzem falai közé; nem céhirodalmat kell teremteni, hanem egy harcos nagy osztály irodalmát, mely a parasztok millióit is vezeti — ilyenek legyenek a proletárirodalom tartalmi keretei .. .A parasztírókat baráti támogatásban és feltétlen segítségben kell részesítenünk ... Az «útitársakkal» kapcsolatban feltétlenül tekintetbe kell venni: 1. differenciáltságukat, 2. hogy közülük sokan igen jó «szakemberek» az irodalmi technika terén,

3. azt a tényt, hogy az írók e rétege ingadozik. Legyen itt az általános irányvonal a tapintatos és kíméletes magatartás, ti. olyan magatartás irányukban, mely biztosítja a kommunista ideológiához való mielőbbi átalakulásuk feltételeit... A párt, helyesen felismerve az irodalmi irányok társadalmi osztálytartalmát, az irodalmi forma területén semmiképpen sem kötheti le magát teljesen egy irány mellett. Minden jel arra mutat, hogy a korszaknak megfelelő stílust meg fogják teremteni, de más módszerekkel fogják megteremteni, és ez a kérdés még nem érett meg az eldöntésre. El kell vetni minden olyan kísérletet, mely arra irányul, hogy az ország

. 1 • ' ■

...................................... ' '...............' ,.i ív'.!]'-- .

a

zért a pártnak a szóbanforgó terület különböző csoportjainak és áramlatainak szabad versenye mellett kell állást foglalnia..'8

Az irodalom számára biztosított szabad versenyt keretei között a párt a proletárirodalmat mindvégig megkülönböztetett figyelemben és támogatásban részesítette, de ha szükség volt rá, kemény bírálatot is gyakorolt a hibákat elkövető proletár írószervezet ellen. A proletár írókat egyesítő szervezetek közül a húszas évek közepén a RAPP7 jutott vezető szerephez, és ezt a különleges helyzetét a szabad versennyel jellemezhető korszak végéig, 1932-ig meg is tartotta. Azáltal, hogy a proletárirodalom nemzetközi szervében, a Forradalmi Irodalom Nemzetközi Irodájában8 is megszerezte a vezető pozíciókat, befolyása az egész nemzetközi mozgalomra döntővé vált. A proletárírók nagy nemzetközi összejövetelein, a proletárirodalom irányát meghatározó 1927-es moszkvai és 1930-as harkovi konferencián a RAPP teoretikusai készítették elő az irányelveket, határozatokat, és nagyrészt ők tartották a fő referátumokat, alapvető elméleti előadásokat*1'

A proletárirodalmi mozgalom második szakaszát döntő módon befolyásoló RAPP fellépésére olyan időben került sor, amikor a Szovjetunióban már kibontakozhatott a békés építőmunka, a kapitalista külföldön pedig — a forradalmi hullám elültével — átmenetileg stabilizálódott a tőkés rendszer. Ebben a társadalom-történeti helyzetben az irodalom feladata a szocializmus építésének bemutatása és segítése, a kapitalista országokban pedig a forradalomra törekvő munkásosztály életének ábrázolása lett. Minthogy ezeknek a céloknak a realista módszer felelt meg a legjobban, a proletárirodalmi mozgalom művészi programjává, követelményévé a realizmus megvalósítása vált.

A RAPP fellépésétől kezdve a realizmus eszményét vallotta, propagálta és éles harcot folytatott az irodalmi szabad versenyben tovább élő avantgardista és formaforradalmár csoportok (konstruktivisták, lefisták, imaginisták stb.) ellen. Az a kon5 Idézve a „Bolsevik Párt útmutatása az irodalom feladatairól“ c. könyvből (Bp. 1950, Szikra kiadás, 14—23. o.) Az előző jegyzetben közölt idézetet is innen vettük át.

6 Részletes képet ad erről a Helikon-Világirodalmi Figyelő 1966. évi 1—2. száma, mely „Irányzatok és csoportok az 1920—1930-as évek szovjet irodalmában“ címmel az egyes irodalmi csoportokról tanulmányokat, valamint dokumentumanyagokat közöl.

7 A RAPP — Rosszijszkaja Asszociaja Proletarszkih Piszatyelej (magyarul: Proletárírók Oroszországi Egyesülése) — területi szervezet volt, melynek helyi szervezetei közül a moszkvai volt a legaktívabb (MAPP]. A proletárírók össz-szövetségi egyesülésének VAPP (később: VOAPP] volt a neve.

8 1924 és 1926 között ezen a néven szerepelt: Proletárirodalom Nemzetközi összekötő Irodája.

9 A moszkvai konferencián az egyik főreferátumot Lunacsarszkij, a másikat a RAPP fő teoretikusának számító Leopold Averbach tartotta. A harkovi konferencián több főreferátum volt, s közülük az elsőt a RAPP koncepcióihoz szigorúan ragaszkodó Johannes R. Becher tartotta; Averbach itt alapvető elméleti előadással szerepelt.