Irodalmi Szemle, 1973
1973/8 - Fülöp Antal: Hétvége
Fülöp Anti liétvég*e Kilépett a nyárilakból a kajakkal meg az evezővel, mezítláb ment az agyagúton 1 a mólóhoz; a folyó vakított a zuhogó fényben a partmenti füzek alatt tiltott halász szerszámok lapullak, a málnabukrok közt cigarettázó kölyökhad verte a kártyái alsónadrágjuk a bozótra terítve száradt, s a túlsó parton parányi testek nyüzsögte] a fövenyen. Egy szem villant rá a móló alól. A csuka ott lebegett a deszkák alatt s amikor a kajak feneke a vízre toccsant, a férfi a folyókanyarban meglátta a vitor lást... Visszahúzta a kajakot a mólóra, beletette az evezőt, aztán beugrott a vízb< s úszott néhány karcsapást, de mikor kimászott a mólóra, a csuka még mindig ot napozott a rés alatt. Sarkával megdöngette a deszkát, de a csuka nem mozdult ugrott egyet, erre a csuka meglibbentette a farkát, és oldalvást fordulva nézet egyenest a szemébe. Kiment a partra, megvizsgálta a fűzcserjékhez kötözött tiltot fenékhorgokat: az egyik zsinór megfeszült. Körülnézett, a bozótból nem látta a vitor lást, a közelben nem járt senki, megfogta a zsinórt és elkezdte kifelé húzni. Megláttí a hal fejét, nagyobb volt, mint az ő lábafeje; a bozót felett még mindig nem láttí a vitorlás árbocát elsiklani, nem jött senki, de elengedte a zsinórt. Fölment a partre és körülnézett. Ott sem jött senki. A kártyázó kölykök felől trágár szavak röpködtél a levegőben, a vitorlás mozdulatlanul fehérlett messze a folyón, s ő egyszerre rájött hogy a csuka túl nagy ahhoz, hogy el merje lopni. Visszament a kajakért, sietvt ment el a zsinór mellett, a vitorlás most egy félkört írt le a folyó közepén. Elindult vissza a lak irányába, a málnabokrok rágöndörödtek az útra, s mikor a gyerekhangol mellett haladt el, megtorpant. Letette a kajakot, s a folyondáron át a felszállt cigarettafüst felé vette az irányt. A kölykök meztelenül ültek egy kerek tisztáson, cigarettájukat a szájuk sarkábai tartották, az egyikük éppen megkeverte a kártyát, s miközben osztott, ő óvatosai lépkedve át a liánokat, a tisztás felé közeledett. Alig neszezett, de az egyik kölyök egyszerre csak mégis felkiáltott: — Valaki jár itt! A bozót mögé szökkent. A kölykök kezéből eltűnt a cigaretta, riadtan pillantgattak az alsónadrágok felé. — Lehet, hogy csak görény volt — mondta az egyik. — Nincs itt senki. — Cigarettáját előkotorta a fűből és szívni kezdte. Csakhamar ismét csattogott a kártya. A bozótból leste őket. „Minek rejtőzött el?...“ Megpróbált elosonni, de a bokoi megzörrent, a kölykök felugráltak, s ő nem hátra, hanem előre, egyenest ki a tisz tásra lépett. — Jő napot, fiúk! — mondta. — Jó napot, fiúk ... A szavait követő csendben érezte, hogy elpirul, a kölykök bizalmatlanul méregették — Az előbb odalent a mólónál.. . egy ember azt mondta . .. azt mondta, hogy ellop tak egy csukát. Egy nagy csukát — hallotta a saját hangját. — Egyszerűen ellopták Azt mondta, legalább tizenöt kilós volt. — Errefelé, amerre mink járunk, nemigen lopnak — mondta az egyik kölyök. — Errefelé talán még csukák sincsenek ...
