Irodalmi Szemle, 1973
1973/8 - Varga Imre: Három vers
Varga Imre két zenei improvizáció 1. (Liszt-prelüd) Hiszed: — résekbe, fekete odúkba szivárgó s ott egyszerre szertecsapó — az űrbe szétperegnek halott foszlányok, szálkák, értelmetlen részek — zenéddel leronthatsz rossz hazát Építsz hangjegyekből mezőt, raksz fölénk eget; szertetáguló muzsikád bővíti bennünk a világot, tágítja kívül a hont Becsmérlik ócska cárok? A hajad? Zenéd? Fröccsenjen szét sörényad! Lángoljon csattogva vonók csönd-serkés hajzata! Égesse humusszá, roggyantsa földdé! az ég oszlopait: — a csilagokat. 2. (A továbbképzelt zene) Elleng lassan a furulyaszó s — hogy maradna! — utánakapsz. Mit érint a kéz? Fátylat? Színből foszlányokat? Kavicsot! Jajgatást! Mit érint a kéz a táguló csönd-odúban? Széihullt hangszerek csonkjait... S átvált — máris? — a matató ujjak körül más alakba a némaság, s vélsz duzzadó bokszkesztyűként öklödre nyomott koponyát, pőre állkapocs harap húsodra — a csuklót körbekeríti — daltól szavaktól sárga fogakkal S különös a burkon átsejlo benti világ: szétzúzott hangszerek (vihar utáni fák) pincefényben kihajtott kottajelek s a megnyurgult ágak végén a csillagok.
