Irodalmi Szemle, 1973
1973/8 - Varga Imre: Három vers
Varga Imre kétsoros Mikor fordul meg a szél iránya? Bárcsak szememből fúna a világba. a „veled" metafizikája A zápor bár beitat beleold a földbe a jégeső bár kitilolja tagjaimból a lényegtelent A szél bár elkever a kék magassal S a harmat is bár égbe emel sorsom formáját nem tölti fel A só a kristály megaláz Színek partjára dob egy csobbanás S hulltommal földre rántom a magasat Vagyok romos ház Örömem: mészhullás téglabomlás fal-omlás S nincs-ajtómat csapkodja világon túli szél hiánya Női arc ege lüktet fölöttem Lakható karcsú épület vagyok Szél ácsol rám ajtót Csillag süt falamba ablakot A nap tűzlapokból födelet formál A holdfény villogó padlatot fis szárny lobban a pőre falakból Szállók messzire magamból Oj hazám: a mondhatatlan Arnold Walter: Fiatal kertésznő
