Irodalmi Szemle, 1973

1973/8 - Duba Gyula: Vajúdó parasztvilág, VIII.

hagyták futni az időt, hogy az örvendetes alkalom minél tovább tartson. Amikor már benn volt a disznó a házban, derekasan megebédeltek, s akkor az öreg gazda azt mondta: no, most má mönnyünk ki a hajlókba! Ki is mentek és ott is maradtak estig, kedélyesen poharazgatva, beszélgetve, akkor hazajöttek, valamit még tettek a hússal, zsírnak valóval, aztán megvacsoráztak, tovább beszélgettek, aludni tértek, és másnap folytatták ott, ahol az előző nap abbahagyták. Nem úgy manapság! Délelőtt tíz óra tájt benn van a disznó a szobában vagy a kamrában, még ha mindjárt kettő is van belőle, és este hétre már a kolbászt is betöltötték, a nyárikonyha alatt pedig a zsír olvad nagy katlanban. Valójában nem is a megváltozott időfelfogás miatt mondom el mindezt, hanem azért, hogy bebizonyítsam, mennyire más ma a disznóhús szerepe a falusi étrendben, mint valamikor. Nagyapáink sok szalonnát és sovány húst hagytak, bőven besózták és sokáig füstölték, hogy meg ne romoljon a nyári melegekben, de el is tartott ősz elejéig; a rántott bableves füstölt hússal erőt adó étel volt egész éven át a családnak és az idénymunkásoknak. Szalonnát és füstölnivaló húst alig hagynak ma, még a lábakat is kicsontozzák, a kövér részeket zsírnak sütik, a soványakból kolbászt csinálnak vagy konzerválják, s ez a titok nyitja, mert a faluban megjelent — a szövetkezeti családok nagy örömére — a konzerválógép. A sovány hús kockalakú szeletekre vágva, a tövises pecsenye vaskosabb darabokra szeletelve, de még a hátgerinc is ,a „hátor“ is feldarabolva, csillogó pléhdobozokba kerül, a pléh- dobozra fedő, s a kerekes gép ráerősíti a fedőt, légmentesen elzárja; a konzerveket kifőzik, és a füstölt hús helyett egész éven át friss, pörköltnek való hús áll a háziasszonyok rendelkezésére.

A villanyáramot az ötvenes évek végén vezették be a faluba. A traktor mellett ez volt a másik forradalmasító technikai tényező. Lehetővé tette, hogy fát néhány éve már körfűrésszel vágnak odahaza, az árpát és a kukoricát megdarálni nem viszik a malomba, hanem saját villanydarálón őrlik, de még az egész táj részére is darál rajta az öcsém. Hűtőszekrény és villanysütő is van, természetesen. S aki a régi kerekeskutat keresné, a nyárikonyha alatt, nem találná, mert alacsony deszkával fedett betongyűrű áll a helyén. Néha a mélyből halk zúgás hangzik fel, mormog egy rövid ideig, elhal: villanymotorral és túlnyomásos tartállyal (bojlerral) működtetett vízvezeték van beszerelve a lakásba, négy csapon csorog a szobákban és az udvaron a víz. Amiből természetesen következik az is, hogy a lóistálló teréből fürdőszoba épült meg éléskamra. A fűtés is korszerűsödött, szénnel fűtenek a faluban, legújabban nyersolajkályhával, tisztán és kényelmesen, sőt már a gáztartályból üzemeltetett gázkályhák is megjelentek. Azt már talán említenem se kellene, hogy egy évtizede mosógéppel mosnak, de legújabban már ezzel sem, mert a közszolgáltatási üzemek autója jár a faluba, összeszedi a mosni és tisztítani való, szennyes fehérneműt és ruhaféléket, elviszi, és néhány nap múlva tisztán hozza vissza. A falu asszonyai azt mondják: ha csak ennyibe kerül a mosatás, nem érdemes otthon mosni és vasalni! Csikorgó fagyokban a Patak partján térdelő és mosófáddal szaporán csattogó öregmama, vajon mit mondanál, ha ezt látnád? Mit szólnál ahhoz, hogy a falu asszonyai a könnyen kezelhető és kitűnően dolgozó centrifugális facsaróval ellátott mosógéppel sem mosnak már rendszeresen, hanem mosodába adják a „szennyest“. Tudom, hogy nem helyeselnéd, talán meg sem értenéd, és az ilyen asszonyokat lustasággal vádolnád meg. Más világban, más életmódra születtél, és a változásokban nem a világ új rendjét látnád meg, hanem az emberi tulajdonságok torzulását vélnéd felismerni: romlása felé megy a világ! És igazadban végképp meggyőződnél, ha olyan problémákról hallanál, hogy a cukrászüzemek autója búcsúra nem hozott a falunak elég tortát, és sokan Lévába mentek érte, hogy méltóképpen megkínálhassák édességgel a vendégeiket. Hogyan, kérdeznéd, mi valamikor kalácsot sütöttünk, azzal ünnepeltünk, ezeknek pedig már tortát sem akaródzik sütni, vagy talán nem is tudnak már? Mi lesz ezzel a világgal? Pedig nem lenne igazad, mert nagy fordulatot vett azóta a parasztsors, amióta téged eltemettünk: utódaidból munkájukban alkalmazottakat, életmódjukban pedig komfortra törekvő és a közszolgáltatások, a műszaki fejlődés minden előnyében részesülő fogyasztókat csinált az a szövetkezet, amely ellen életedben, magadban és csendben annyit lázadtál.

(Következő számunkban: Élet és halál)