Irodalmi Szemle, 1973
1973/8 - Duba Gyula: Vajúdó parasztvilág, VIII.
nak társadalmi értéke van, amely bármikor kifejezhető, és amely az embernek jogokat biztosít; több elvégzett munka több jogot, nagyobb jutalmazást. Ehhez a tapasztalathoz kapcsolódott az az élményük, hogy nem a saját akaratuk szerint dolgoztak, más mondta meg, hogy mit tegyenek, hová menjenek, mit végezzenek el, és ez a két élmény jelentette számukra az újszerű társadalmi jogok és kötelességek egységét, a közösség érdekében kötelező munkafegyelmet. A parancsnak engedelmeskedni kellett, a jogokra hivatkozni lehetett — ez volt a parasztgazdának és családjának első nagy és felrázó élménye a szocialista gazdálkodási móddal való találkozása idején. Az időszaknak és időjárásnak megfelelően sokféle munkát végeztek. Nézzük a főbbeket: Apám tevékenysége: vetés, szántás (őszi és tavaszi), fuvarozás, fahordás, trágyázás, gabonaösszehordás, lóápolás (havonta 10,25 m. e.), Anyám tevékenysége: kapálás, aratás (marokszedés és kötés 35 ár, 1,25 m. e.), gereblyézés (4 szekér után 1,25 m. e.), csépiéinél kévevágás (131 q teljesítmény, 2,55 m. e.), kukoricatörés, rizsaratás, kukoricavágás, napraforgómag-verés, répaásás, dohányrakás, cirokpucolás, vetőgép után járás, palántázás, egyelés, paprika- és paradicsomszedés. Ernő tevékenysége: csatornaásás, öntözés, vetés, vetőgépvezetés, ekézés, kaszálás, hereforgatás és gyűjtés, petrencézés, lóherehordás, szekérre föladogatás (11 szekér, 1,50 m. e.), kapálás, kéveösszehordás, cséplés. Nehéz, bizonytalan és ösztönös évek voltak a szövetkezet első évei, erre utal az a tény is, hogy nyomát sem látjuk a munkák csoportosításának, valamilyen specializálódásnak vagy rendszernek a munkák elosztásában: mindenki mindent végez. S a munkák szezonjellegűek és alkalomszerűek, a szövetkezet még nem szervezett nagygazdaság, csupán csoportosulás, mely új munkaformákat keres. A téli hónapokban kevés a munka még a kocsisoknak is, vannak napok, sőt hetek, hogy csak az istállóban hevernek és tereferélnek, s fizetésül a lóápolásért járó 10,25 munkaegységet kapják egy hónapra. Az asszonyoknak meg éppen nem jut munka a téli hónapokban, de nem is szívesen járnak dolgozni, mert kevés a munkaegységre fizetett előleg (7—8 korona). Az extenzív termelési mód sok befektetést igényel, és a szövetkezet adósságokkal terheli meg a költségvetését. Mennyit kereshet ilyen körülmények között egy-egy dolgozója? Példaként nézzük meg két év júliusának az eredményét; ez a hónap a főszezont — aratást, cséplést — jelenti: Apám 1952 júliusában dolgozott 25 napot, keresett 61,92 munkaegységet. Ernő 1952 júliusában dolgozott 26 napot, keresett 51,05 munkaegységet. Apám 1954 júliusában dolgozott 23 napot, keresett 65,02 munkaegységet. Ernő 1954 júliusában dolgozott 27 napot, keresett 70,00 munkaegységet. Miután az egy munkaegységre kifizetett előleg 1954-ben 8 korona volt, 1952-ben pedig ugyancsak ennek megfelelő összeg régi koronában, a kimutatások tanúsága szerint apámék főszezonban 500—500 koronát kerestek havonta (osztalékról még beszélni sem lehetett abban az időben). S ha ehhez még figyelembe vesszük a kevés munka- lehetőséget nyújtó őszi és téli hónapokat, amikor a havi kereset 200—300 koronára esett, a falum pénzbeli ellátottsága látnivalóan nem volt rózsás. Az érem másik oldala viszont az, hogy ezekben az években munkaegységenként 4 kg gabonát adott természetbeni járulékként a szövetkezet, ami az apám és öcsém évi 500—800 munkaegysége után 20—25 q gabonát jelentett fejenként. Ebből aztán sertést hizlaltak, baromfit neveltek, a fölösleget jó pénzért eladták. Ennek ellenére a Citrom tehén majdnem hogy több pénzt hozott a házhoz abban az időben, mert tejét, túróját, vaját eladták, borjait is eladták; jó tehén volt a Citrom, érdemes volt őt megtartani. Megértem apám hozzá való ragaszkodását és a bírósági tárgyalást is (melyről már szó esett a Középparaszt című fejezetben), kellett a pénz, hogy én tanulhassak és elvégezhessem a főiskolát. Három emberen — a családomon — elemzem a szövetkezet anyagi helyzetének alakulását, de úgy vélem, hogy a következtetéseim általános érvénnyel bírnak: a többi gazdacsaládnál is hasonló lehetett a helyzet. Ezért a további vizsgálódást ezzel a módszerrel folytatom.
