Irodalmi Szemle, 1973
1973/8 - Gál Sándor: Ősz, részeg virágzás (vers)
ősz részeg virágzás ősz ősz megyek az őszben töretlen kukoricatáblák lengő csend sáros út fordulok befelé magam fehérségét kiteríteni elkészültem én is a halálra mindennap elkészülök ne érjen készületlenül egyetlen pillanat se a most-születő-elmúlő idő itt vonul bennem lengő csend sáros út ősz ősz visz az út töretlen tarlók emelkednek kétoldalt a magasság csillag-rózsái felé egy kortynyi levegőt holnapra holnaputánra hagyjatok egy korty levegőt emléket őszt utat ölelést színeket sok kéket sok fehéret őszi-lilát tántorgó sárgába fordult zöldet füvek emlékét lüktető piros trocheusokat daktilusok erdő-hullámzását a tagadás látható jelét két verssor néma fényei között ősz ősz itt tántorog bennem illataival hulló színeivel forr bennem minden mustja erjed a magány lobban buggyan kivet minden salakot szennyet érik tisztul emelkedik fehérednek a hajnalok elnehezült testtel dülöng a nappal puttony-barnán lép az est s nem érek el odáig tudom ahol a nyugalom behavazza az erdők homlokát leng a csend fehér itala s feloldódik minden a szemek közti térben itt másként surrog az ősz már s más izü a csók itala részegebb virágzás ez nem gyors láng lassú tűz ringass mondanám tenyér-melegben ölelj de erezd ha fárad a szív s adj békességet aki jössz ismeretlenül s szavaim nem érted s ha a húrokat érinted nézz az útra s csak utána pendítsen meg az ujjad tisztább hangokat vegyítve az idő szövetébe ó micsoda várakozás ez az őszben micsoda részegség a hulló magányban s mennyi elhagyott szó kérdés s mennyi elhagyott emlék domb-vonulatok síkságok fák emléke suhogása kereső mozdulatok kereső léptek hova merre miért a formálódó szavak visszahullanak ebbe a furcsa zenébe felbontott ritmusú életembe s mégis s mégis több volt a volt s több lesz a lesz minden új sor ezt hozza példának győzelemnek vereségnek egy az útja mozdulattól új mozdulatig ér
