Irodalmi Szemle, 1973
1973/8 - Lovicsek Béla: Tűzvirág (Színmű három felvonásban)
Olga: Hogy úgy mondjam (oldalba löki a férjét), kérlek alássan, mint egy szép, szomorú özvegy... (Fölnevet). Telitalálat, igaz!?... Bizonyítson már, őrnagy úr! Őrnagy: Valóban telitalálat, gratulálok! Egészségünkre! Zita: Márpedig én felvidítom.. . Mivel tudnám felvidítani? Legalább maga legyen vidám, Katőka, ha már mi mindannyian lógatjuk az orrunkat, a csuda verje meg!... Tudja mit? Jöjjön, jöjjön velem! Megajándékozom valamivel. No, jöjjön már, szép, szomorú özvegy! (Fölnevet, megfogja Kató kezét, és húzza maga után a hálószobába). Főjegyző: Meg kell bolondulnom! Ez a Zita!... (Hahotázik, majdnem megfullad). Olga: (a mennyezetre tekint). Fojtsd meg uram, ne kínozd! Alezredes: Én csak azt nem értem, miért nem dalolunk. Fiatalkoromban olyan érces hangom volt. . . micsoda hangom volt! Messzehangzó, mint a harangszó ... Főjegyző: Bimm-bamm!, bimm-bamm! ... Akár temethetnénk is. Olga, kedves, mit szólsz egy kis jő temetéshez? Olga: Részeg disznó! Zita: (beperdül). Hölgyeim, uraim, íme a művem!... (Kató fáradtrózsaszínű nagyestélyiben bejön, kecses-délcegen a szoba közepére lépked, térdet biccentve megáll). Mit szóltok hozzá? Mind: (felállnak, bámulják Katót, aki most valóban a maga fennköltségével igen vonzó, bájos és elragadó teremtés). De szép... de gyönyörű... de ünnepélyes! Zita: (diadalittasan). Őrnagy úr, ehhez az ünnepélyes pillanathoz már csak a pezsgő hiányzik! Kérem, bontson pezsgőt! Őrnagy: (belemegy a játékba). Boldogan, asszonyom... (Nagyot durran a palack, habzik az ital, Kató kezébe is nyomnak egy pohárral, mindannyian körülállják, csilingelnek a poharak). Egészségére! Az ünnepelt egészségére! (Aztán mindenki elfoglalja előbbi helyét, csak Kató marad a szoba közepén. A hangulat ismét eikomorodik). Zita: (feljajdul). Nem megy... Nem és nem megy! {Felzokogva az asztalra borul). Olga: (részegségében). Zita ne... Zitácska, ne sírj... Ragályos, mint az ásítás... (Szintén elsírja magát). Főjegyző: Alezredes uram! Őrnagy uram! Igyunk már egy kicsit! Alezredes: Igenis . .. iszunk, kérlek alásan ... Zita: (felpattan, kézen kapja az őrnagyot). Jöjjön, jöjjön, mutatni akarok valamit! (A hálószobába mennek). (A két paplány összesúg, feláll és elmegy. Az alezredes bambán bámul maga elé, a főjegyző az italt szürcsölgeti, Olga is dühösen felveti a fejét, megragadja a poharát és iszik). Olga: Nicsak! Itt vándorajtók vannak... Az az ajtó az imént még amott volt, és az a kép is odébb kúszott a falon. Van a képnek lába, Károly? Főjegyző: Van a képnek lába, Katóka? Olga: Én tőled kérdeztem, Károly! Bátory: (ajtóstól jön be bundában. 50 év körüli, fekete kecskeszakállal. Jó ízű, jó hangulatot teremtő férfi). Jó estét, jó estét, hölgyeim, uraim! Amint látom, a legjobbkor jövök!... (Meghökkenve áll meg Kató előtt, szinte felissza a szemével. Meghajol előtte). Kezét csókolom, kisasszony! (Bár Kató ellenkezik, ráhajol a kezére és megcsókolja). Bátory vagyok! Főjegyző: (kirobbanó nevetéssel). Ilyet... ilyet én még nem pipáltam! (Fuldokolva nevet). Olga: (a mennyezetre pillant). Fojtsd meg uram, ne kínozd! (Kató szégyenkezve kifut}_ Bátory: (hosszan néz utána, majd szúró szemét a főjegyzőre irányítja). Csodálatos, a nevetése, kedves uram... Hol a vöm és a lányom?... (Leveti a bundáját és. egy üres székre dobja). Főjegyző: A kedves veje egy ... menyecskénél bábáskodik, nagyjó uram ... a kedves, lánya meg odabent mutogat valamit az őrnagy úrnak... Német őrnagy! És éa jártam nála, nagyjó uram, és itt holnap ... Bátory: Zita! Főjegyző: (mint a visszhang). Zita!
